Az élet után

Aleks._Petrovic•  2017. október 23. 17:38

Láttam én...

Láttam én még boldog embereket,
Míg e bús világban reméltem;
S láttam oly erényes életeket,
Mint napfényt a forrás vizében.
De az csak álom volt...

Láttam hullni a gonosz csillagát,
A pusztítás őrült szellemét;
S láttam a menny aranyló sugarát,
Mit az Igazság szórt szerteszét.
De ez csak álom volt...

Láttam a lángra kapott szent dühöt,
Melyet eltaposott az erély.
Láttam az Embert, aki küszködött,
Amint vezérlé a szenvedély.
Ah, ez nem álom volt!




Aлекс. П.

Aleks._Petrovic•  2017. október 10. 21:19

Hattyúdal

Bánat üli ismét a lelkem;
Ha gondolod, hát most is megérthetel.
Jöjj, búsuljunk együtt, szerelmem!
Lázadó, különc sorsom oly végtelen.

Bútól nem alszom sok éjen át,
Borongó gondok űzik el álmomat;
S lecsorgó könnyek a szempillát
Mossák, miként hullám partot simogat.

Oly sivár volt éltem nélküled:
Nem melengetett e kedves vonzalom.
Lám teljesült, mit mondtál: veled
Mostanra már elzengett hattyúdalom.

Ifjú napjaink tovaszállnak,
Letűnik a vigság, s a gyönyör elül.
Szép reményink mind köddé válnak:
Testünk elszikkad, izzó szívünk kihűl...




Aлекс. П.

Aleks._Petrovic•  2017. október 10. 12:47

Hazámtól messze

Ki is volt az a Besze és Buda?
Nevük őrzik ősi énekek.
Hajdan Udét és Besztét belakva
Uraltak sok törzset s népeket.

A mongol domboktól útra keltek
Nagy karéjban lovas tümének.
A Szelenga partján sereglettek
Napnyugat felé a vitézek.

A kék Duna mellett megpihenvén
Verték föl tengernyi sátrukat;
S a költő a múltra reá lelvén,
Megtette vissza az útjukat.




Aлекс. П.

Aleks._Petrovic•  2017. október 3. 14:19

Álmok

Hajdanán, szép ifjúkoromban
Kerengtek, rajzottak felettem
Az álmok! és értök rajongtam,
Amért hősnek álmodtak engem.

Elszántan hadra kerekedtem
Gaz, fondor zsarnokok vesztére.
Nemzetemet híven vezettem:
Valék prófétája s vezére.

Büszkén emeltem fel a lángot,
Ősök dacos hite késztetett,
Hogy fölgyújtsam az ó világot
S megszabadítsam a népeket.

Felöltöttem a harci vértet,
Lovamra merészen ültem fel.
Gyí! vágtass velem, vár a végzet!
A szabadságért hadd essem el!

Ám gyatrán ülém meg ménemet,
S a csatatér porába estem.
Oltalmazó pajzsom szétrepedt;
Fölkelnék, de ólom a testem.

Csak néztem a távoli síkra:
Amott a hősök küzdöttek még.
Velök nem szállhattam a sírba;
Ah! álmaim eloszlottak rég...




Aлекс. П.

Aleks._Petrovic•  2017. szeptember 19. 23:14

Erős lélekkel

Tombolhat felettem zord förgeteg,
Izzó lelkem baj meg nem ölheti.
Zúghat, csattoghat száz égi sereg:
Vad viharuk mit sem árthat neki.

A balsors bár szárnyaim letépte,
Csonkjait büszkén égig emelem.
Hetykén nézek a Végzet szemébe:
Nem ejthet sebet erős lelkemen.

Hatalmas egek nyíltak előttem;
S törekvő lét nem törhet sors alatt.
Nagyok kínjaim s kezem bilincsben,
De győzelmet ígér a pirkadat.

Lelkem! Ujjongva zengjed énekem!
Kínoktól ne félj! ugyan mik azok?
Legyen neked e rút test idegen,
Csak szeress, higgy és remélj, míg vagyok!




Aлекс. П.