Agi63 blogja
Kézbesít Pistabá
Nagy zaj van,
Zeng az utca,
Betyár, Bodri
Összes pereputtya,
Csahol, orruk szagot kap,
Jön Pistabá,
Küldeményt osztogat!
Bizony mondom,
Mintha vásár lenne,
Ablakokban nénje,
Bátty és gyermek,
Hiába ha tudják is,
Csak megnézik
Pista bácsit,
Hova, kihez kopogtat,
Mosolyt csal-e,
Vagy gondot hozhat.
"Postás bácsi"
- kurjant Jankó!
" Van-e nekem biankó?"
- Ugyan fiam, már tudhatnád,
Nem bankár vagyok,
Ha nem postás!
Hányszor akarsz munkabért,
A jó Isten se pénzből élt!
Aztán mindketten nevetnek,
Kezet fognak, tovább mennek,
De a kutyák csak ugatnak,
Hiába na, postást látnak.
Pistabá mégse mérges,
Köszönti mind a kutyanépet,
Van kit meg is simogat,
Van kit ő is megugat!
Pécsi Ágnes 2017. 😄
Anyu mesél...
Anyu a Rémusz bácsiból olvass fel nekem?
Nem, Csenger én a Hamupipőkét szeretem.
Eszter, én azt már annyira unom!
Mit unsz rajta, hiszen csak minden másnap hallgatod?
Persze, mindig csak nektek lehet igazatok,
Engem a legkisebbet még meg sem hallgatok!
A kis hugica duzzogva, kezét az arcába temeti,
Szüppög egyet-kettőt és mint máskor is a csatát ő nyeri.
Nővére és bátya megadja magát, és Emesét kérdezik:
Na jó, mond, Te mit hallgatnál?
És ekkor megnyílik az apróság, mint a rózsa,
Mondja, csak sorolja se, vége se hossza.
Anyu azt meséld el nekem:
Hogy is volt akkor, amikor Eszter megszületett.
Aztán, vagy ezt előbb, nem is tudom,
Azt is tudni akarom, milyen volt Csenger olyan picin,
mint amilyen most, én vagyok?
Anyu meggondoltam magam,
Inkább kezd onnan, amikor tőlem lett kicsi a hasad.
Na most megtörik a két testvér hallgatása,
Kacagnak a csöppség mondatának, utolsó négy szavára.
Már nevetnek mind a négyen, harsog a kicsiny szoba,
Majd összeölelkeznek és elkezdi a mesét az édesanya.
Már csendben figyel mind a három gyermek,
Tudják, hogy mind amit kértek egy csokorban meglesz.
Az anya csak mesél vége mintha soha sem lenne,
És Ő boldog, mert az övé a legszebb igaz mese,
A három, mindennél csodálatosabb kicsiny gyermeke!
Pécsi Áhnes
Egy élet munkájáért!
Sándor bácsi a földet túrta,
benne van a múltja,
botjára támaszkodva mondja:
"nem maradt másom, csak a föld illata!"
Mari néni betegeket ápolt,
nap mint nap a halállal számolt,
könnyes szemében sóhajok sírnak:
"mi maradt nekem, csak az enyészet kínja!"
Feri bácsi, Jutka néni oktatott,
mennyi, de mennyi ifjat tanított,
most csak néznek, s nem hisznek a szemüknek:
" mit rontottunk el, hogy meggyalázzák életünket?"
Sorolhatnám névvel és névtelen,
hány,de hány meglett korú védtelen,
egy élet munkája, s mi érte a köszönet?:
"elég nektek a kenyér és a víz, ha már kezetek nem terem!"
Pécsi Ágnes 2016.
Rendelőben...
Na szóval ismét rendelő várótermébenzajlik egy előadás, három felvonásban éppen.No, de mint tudjuk ez igen életszerű,az írója és az előadója kortársként egyértelmű.
fiatalember belép-Jó napot kívánok! XY doktornőre kivár (van aki biccent,van aki jelez,van aki némán bamba, de a fiatal embernek ez nem gond,ő úgy hiszi mindenki hallja, így hát jegyezve a várók listáját lehuppan a padra.Lassan mindenki megnyugszik, befogadják az újonnan érkezőt és már jön is a következő. Egy idős bácsika lép be, ő nem kérdez, nem is ül le, csak botjára támaszkodik egy üres sarokban, és mereven nézi a rendelő ajtaját gyanúsan.Nyílik a rendelő ajtaja, az éppen a sorra kerülő fiatal lány indul belépne rajta, de az idős bácsika kikel magából ordítva)bácsika monológja:- nem szégyelli magát, én már rég itt voltam, maga taknyos, na ezekből áll a mai világ! Csak szórakoznak, isznak hazudoznak, mindenkivel összebújnak, hol van már a becsület, és a tisztaság, ez a nemzedék csak szégyent hoz ránk!(Na így képzelhetitek, mindenki megmerevedett. Nem tudtuk eldönteni hirtelen, hogy most a korát nézzük, vagy azt hogy bunkó, ami kor nélküli is lehet.Néma csend, majd forrósodott egyre a levegő, anyám mi lesz itt gondoltam én, de mily meglepő, a fiatalember aki a bácsi előtt érkezett felállt és a fiatal lányhoz sietett, valamit sutyorgott a fülébe és a lányka visszaült a helyére.Ekkor a bácsi totyogva, és még egy kicsit morogva, belépett a rendelő ajtaján, az ajtót erősen becsukta.Ekkor a fiatalember halkan megszólalt, még mielőtt bárki is a szájára vehetett volna egy sóhajt:fiatalember beszéde:- Tudják ő Jenő bácsi a házunkban lakik. Kilencven éves, és neki már semmi sem számít. Mindenkivel csak kötekszik, meg ordibál, de már nincs senkije, egy éve vesztette el a fiát. Felesége Annus mama tíz éve figyeli odaát, sokszor beszélget vele Jenő bácsi az utcán. Egyedül van és az élet nagyon megtépászta, volt ő hadifogoly, meg földönfutó, meg is rokkant a szíve tája. Nagyon szerette akiket szeretett, de most már mindenki elhagyta és csak gyűlölködik, mert egyedül megöregedett. De velem még focizott ott kint az udvaron, sőt még villanyt is szereltük és sokat, nagyon sokat nevettünk. Kérem nézzék el neki, hogy ilyen durva és igazságtalan, de hát már gyakran nem tudja mit tesz, és mit is szabad.
Példa, tanulság és nagyon jó érzés:Olyan csend lett, hogy a levegő megállt. Senki nem kérdezett, senki nem reklamált. És én olyan büszke voltam erre a legényre, hogy adnom kellett egy puszit a fejére!.Pécsi Ágnes
Gondold meg...
...mert tudod,
ha valaki eljut
arra a pont ott-ra,
legyen tiszta patyolat,
ne hogy ám levét igya
múlt bűnének záloga...
...mert tudod,
az mindig úgy van,
ha van rajtad fogás,
takarhatod, csak kihozza,
jobb, vagy bal
pártfogás.
...mert tudod,
még ha tiszta is vagy,
jön a hebe-huhogás,
ha hamis, emelt fejjel
állod, vagy sem...
csak kopik a fogás...
...mert tudod,
volt talán jó, de az is
bele hempergett,
abba, tudod, szagtalanba,
jó zsíros lett...
s már büdös lett...
...mert tudod,
az a pont ott,
jó példának kellene,
de bíz sok ott a rossz,
becsület ott
feszület!
Pécsi Ágnes