Agi63 blogja

Agi63•  2020. május 19. 07:09

Mit szem takar....

"Mit szem takar,
mert lehunyja inkább a pillát,
ne lássák miért sír, hogy fáj...
vaknak, közönynek miért is tenné,
befelé könnyezik, elárasztja szívét."
Pécsi Ágnes 2018.

Agi63•  2020. május 17. 07:09

Azok a konok falak... (szüleim utolsó tavasza)



...azok, nem tágítanak,
pedig ő mindent megtesz,
szemeivel lökné kijjebb,
egészen a kert végéig,
vagy még tovább is,
gondolatban már szalad,
mégsem jut tovább,
csak egy pillanatnyi óhajtásig.

Már olyan rég csak faltól falig,
ennyit lát, nincs tovább...

...ablak nyílik, jön a tavasz,
kicsit megcsapja a friss szellő,
s nini egy madár muzsikál...
ott a szája szegletén a mosoly,
valahol a szép emlékekben jár,
szeme mégis könnyes,
" úgy maradnék.... veled kismadár!"

A falak,azok a konok falak,
most már engedik, és ő szalad...
s kitárult neki az ég, a világ!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. május 17. 07:08

Kicsit még..



Kicsit még maradnék,
csendben némán megbújnék,
kicsit még maradnék
mozdulatlanságban megfeszülnék,
kicsit még maradnék,
sötétségben árnyék lennék,
kicsit még maradnék,
fényben gyertyaként égnék,
kicsit még maradnék.....
majd elmennék, és mégis itt lennék.

Pécsi Ágnes 

Agi63•  2020. május 17. 07:04

Maradnék....

 

Míg végig bukdácsoltam,
idáig eljutottam,
voltam hívő, meg, tagadtam,
bíztam, adtam, kaptam,
meg elvettem, meg elvettek..
ez lettem, meg az lettem,
mégis mi, ki lettem?

Hittel indulhattam,
megkopott, míg idáig jutottam,
kerek világ? sovány jóság,
dagadó sötét, benne kórság,
ez- ez a valóság!

Gyermek lennék újra-újra,
megmaradnék hitbe bújva,
nem romlanék, nem is mennék,
ha indulnék, csak visszafelé,
kivárnám, míg maradhatok
hosszú úton hitben hagyott!
Pécsi Ágnes 2017.

Agi63•  2020. május 17. 07:02

Belvárosi kerékpáros..

 

...és csak csörtet a bangája,
mint az őserdőbe
neki se út, se járda,
pirosra lő, de gágya,
és még neki jár a szája,
vadászik a tiltásra.

Alul két kerék,
felül büszkeség,
oldhatatlan dicsőség,
elgurult az ész, az ész,
marad csak a két kerék!

Befut elé zebranyáj,
mit neki ki arra jár,
hajt csak, hajt az ökre,
még kolompol is veszve
kasul, keresztbe,
átlósan, vállat vetve,
lábakon átnyergelve,
dzsungelbe utat törve.

Kerék egy pár,
nem több,
az is járgány,
gazda teste
üres fej,
kéne neki anyatej,
meg iskola,
meg az élet
ostora!
Pécsi Ágnes 2019.