Agi63 blogja
..ha gyermek lehetnék újra...
.
...nem dacolnék talán,
úgy tennék ahogy anyám mondja,
vitára ki sem nyitnám szám.
...nem lennék bölcsebb nála,
hiszen nem is voltam soha,
mégis visszavágtam, makacs gondolataimat.
...nem tenném amit tettem,
mert bizony most már megértem szívét,
felesleges "csak azért is", aggódás, sok miért!
...és ott volt apám, kit nem értettem,
vagy inkább nem is akartam,
jaj azt a büszke jellemét, mégis megkaptam!
Mert, ha gyermek lehetnék újra...
mit tennék másképpen?
most megint okoskodok, lehetetlent remélve...
...nem, nem hiszem, hogy sírnak,
bár, könnyebb is lehetett volna,
nekik főleg, és talán nekem is,
de hát belőlük kelt, kelt a tészta...
Nem, most nem dacolok,
mindenért köszönet jár,
...ha gyermek lehetnék újra...
de hiszen az vagyok most is nektek,
drága jó anyám, apám!
Pécsi Ágnes 2018.11.02.
Mi vagy Te nekem, gyermekem....
Te vagy az önfeledt gyermeki álmom,
anyám szeretetét idéző boldogságom,
hite, amit táplált küzdő szellemével,
intő szavai, ami felhangzik számból, érted.
Te vagy nekem lázongó ifjúságom,
makacs jellemem, sok-sok koppanásom,
igazság érzetem hevesen buzogva,
csalódások, melyek lángodat kioltja.
Te vagy nekem anyai vágyam,
megfogantál bennem úgy, de úgy vártam,
megkaptalak egy kicsit magamnak,
jaj, azok a szép idők, hogy elszaladtak!
Te vagy nekem jövőm,
látva magamat a múltban,
mikor már elengedtem anyám kezét,
s most azt érzem amit ő, ha nem hívtam.
Te vagy nekem az önzetlenségem maga,
ami nem akar, csak remél vissza,
s mi más még, mint az örökké tartó szeretet,
itt a földön s majd odaátról is, csak a tied!
Pécsi Ágnes
Mert, másképpen nem lehet....
Másképpen nem lehet,
hiába is sírhant nyugalom,
szerető szíve most is,
hiszen érzem, bennem dobog.
Nincs olyan, hogy nincs!
Magamban hordom jó anyám,
ott van gondolataimban,
tetteim, mozdulataim rátalál.
Drága jó anyám!
Mindig, most is itt vagy velem,
koporsó szöge tőlem el nem zár,
ó, az a test, lélekként bennem hál!
Azt mondják: a jók, csillagok lesznek,
...és én tudom fenn ragyogsz,
de, gyakran megbontod az égi rendet,
földre szállva vigyáz karod.
Mert, másképpen nem lehet!
Az Anyák halhatatlanok!
Búcsú könnyek nem peregnek,
hiszem, óvó szíved, bennem ragyog!
Pécsi Ágnes 2020.05.03.
Szívbe zárt dallam
Ki kellet dalolnia ,úgy érezte,
így könnyebb, bár megkönnyezte,
és csak gurultak a hangjegyek,
vonal alatt, vonal felett,
mélyen és magas fokon,
tá-ti-ti, ritmust ütött a dob,
az a dob a szív úgy kalapált,
dalolt, csak dalolt ami fáj..
és csak írta, majd visszadúdolta
egyszer,kétszer, míg ki nem sírta,
aztán hosszú szünet...
még egy-egy hangjegy
- így, most elrejtelek,
csak magamnak, csak nekem,
te vagy az én énekem,
szívem, lelkem, összes bánata,
minden hangjegyed a könnyeim maga.
Majd a kottáját végigsimította,
fedelét gyengéden ráhajtotta,
bezárta asztala fiókjába,
de a dal, a dallam....
ott dúdolt tovább szívében
mélyen, hol senki nem látja!
P. Á.
Csupa gyász
...mely annyira kegyetlen
s aláz, mert tehetetlen két kezem,
meg az eszem, jaj az eszem...
talán el is hagytam, nincs is!
Nem is volt, vagy ha volt elhagyott,
de minek is gyászolom,
csak gyötör, ha gondolkozok.
Csupa gyász
...mely mégis kínoz akarva...
akaratlan? Mit számít a miért!
Kifordult itt már minden,
csak nyom, agyon nyom,
az a tehetetlenség!