Újra és újra remélve

Mert a nap az árkokból felszívja az eső vizét az égre,
felrázza, habzó felhőt fúj belőle.
majd jön a szél megtolja a felleget,
s ha már degeszre megtelt kipukkasztja,
hogy újból esőcsepp legyen.
Így tovább, minden ismétlődik újra és újra,
éjszaka nappalba,nappal éjszakába hajolva.
Élünk és meghalunk,
nevetünk és sírunk,
szeretünk, majd feledünk,
s van, hogy a boldogságtól repdesünk,
s van hogy átkozottul szenvedünk,
s van, hogy búcsúzva,vagy anélkül elmegyünk.Pécsi Ágnes 
Mert a nap felszívja az árokból az eső vizét az égre,
felrázza, habzó felhőt fúj belőle,
és igen újból eső lesz belőle,
pont úgy ahogy élünk és meghalunk,
földön és remélve, hogy az égbe.