...és te még mindig adnál,hiszen úgy érzed még tehetsz,gyermekednek anyai jóság,elesettnek bátorító kezet....sőt, néznél előre, sok-sok évet,benne megnyugvásért lihegsz," eljön majd az én időm,mikor majd megpihenhetek"!...na persze az idő, azok a ráncok,rakodnak, talán el is fogadod,ej, de még táncolnál, feleselnél koroddal," még bírom, belül fiatal vagyok"!...és...leülsz, egyre gyakrabban," te láb, te szív, te sok-sok emlék,fáradsz, kihagysz, vagy versz, kalapálsz,engedd még járni utamat,adnék, kicsit kapnék is...aztán üdv elmúlás"!Pécsi Ágnes