Tudom én..

Tudom én, már csak múlok,
épp ezért emlékezek,
egy-egy örömcsokromat,
rossz napokra elteszem.

Majd álmodón ringatom,
megfáradt testemet,
egy-egy kacajszálamat,
bokrétámból kiveszem.

Fog majd fájni tudom én,
virágszirmok sóhaja,
egy-egy elszáradt levél,
elpereg a tegnapba.

Lesz majd közte tüske is,
melytől hegek maradtak,
egy-egy bánat felserken,
de a könny is, mosolyt csal.

Tudom én, majd elviszem,
emlékeim szirmait,
egy-egy örömcsokrommal,
megidézem álmaim.