Te április...

Te április, te április,

bohókásan lépdelsz,

mint ki visszanyúl emlékezni

hűvös időben,

még a téllel is mókázol,

meghívod játszani,

talán még hóembert 

is kívánsz gyepeden gurítani.

Te április, te április,

ne csapd be a tavaszt,

hiszen ő már rügyeket fakaszt

fákon, bokrokon,

ébreszti a földet,

derűt ígér a bágyadt létnek,

frissülne a szív, dalolna a madár,

és a lombokon, átsütne a nyár!