Azok a karcok...most, halványulnak,mintha eltűnnének szívemen,sebek hegei összeforrnakúgy, nem is lett volna gyötrelem.Nem késztetem, nem parancsolom,ó, hiszen meg nem tudnám tenni,ez a szív, hiába is ha gazdateste van,parancsszavakat nem ismeri!Valahogy...csitul!Úgy ver, mint ki újjászületett,tiszta, ártatlan veréseimegtisztítja emlékeimet....és én hagyom neki,nem gondolom át, most nem óvom,nem figyelmeztetem,hagyom átjárni üde érzéseit,talán, talán...megtisztulok vele.Pécsi Ágnes 2019.12.24.