Szívbe zárt dallam

Ki kellet dalolnia ,úgy érezte,

így könnyebb, bár megkönnyezte,

és csak gurultak a hangjegyek,

vonal alatt, vonal felett,

mélyen és magas fokon,

tá-ti-ti, ritmust ütött a dob,

az a dob a szív úgy kalapált,

dalolt, csak dalolt ami fáj..

és csak írta, majd visszadúdolta

egyszer,kétszer, míg ki nem sírta,

aztán hosszú szünet...

még egy-egy hangjegy

- így, most elrejtelek,

csak magamnak, csak nekem,

te vagy az én énekem,

szívem, lelkem, összes bánata,

minden hangjegyed a könnyeim maga.

Majd a kottáját végigsimította,

fedelét gyengéden ráhajtotta,

bezárta asztala fiókjába,

de a dal, a dallam....

ott dúdolt tovább szívében

mélyen, hol senki nem látja!

P. Á.