Szívbe zárt dallam

Ki kellet dalolnia ,úgy érezte,
így könnyebb, bár megkönnyezte,
és csak gurultak a hangjegyek,
vonal alatt, vonal felett,
mélyen és magas fokon,
tá-ti-ti, ritmust ütött a dob,
az a dob a szív úgy kalapált,
dalolt, csak dalolt ami fáj..

és csak írta, majd visszadúdolta
egyszer,kétszer, míg ki nem sírta,
aztán hosszú szünet...
még egy-egy hangjegy
- így, most elrejtelek,
csak magamnak, csak nekem,
te vagy az én énekem,
szívem, lelkem, összes bánata,
minden hangjegyed a könnyeim maga.

Majd a kottáját végigsimította,
fedelét gyengéden ráhajtotta,
bezárta asztala fiókjába,
de a dal, a dallam....
ott dúdolt tovább szívében,
mélyen, hol senki nem látja!

Pécsi Ágnes