Szeress a mának, s majd könnyebb lesz a holnap...

Annyira szaladunk,
magunkat kergetve,
cél, lét, elől jár a sorrendben,
időnként megülünk,
pihegünk "nyafogva",
akkor sem látjuk meg,
mi hiányzik számunkra.

Számunkra, nekik,
mondjuk ő értük,
robotolunk keményen,
ez minket dicsőít,
közben ez a hit,
üressé mélyíti létünk,
nem látjuk, nem érezzük,
mit kéne adnunk,
egy ölelést, megértést,
vagy csak jót csacsognunk!

Csacsogni, beszélni,
mi bántja, hogy van?
Mesélj egy napodról,
hidd el nem untat,
figyelni magunkra,
figyelni másra,
szeretni kellene,
mindig a mának!

Mindig a mának,
nem a holnapnak,
ki tudja mit hoz,
s majd bűnbánat zaklat,
mi lett volna,
ami igazán fontos,
ami könnyű, nem nehéz,
szívünk most korhol:

..hol volt a szeretet?
hol volt az érintés?
hol volt a türelem?
hol volt a megértés?
hol volt a bocsánat?
hol volt az alázat?
hol volt az egyszerűen,
azért szeretlek mert látlak,
foghatlak, magamhoz húzhatlak,
olyan jó veled,
megnyugvást adhatsz..
adhatnál, adhattunk volna...
s itt a vége!

Így hát szeressünk a mának,
s majd "könnyebb" lesz a holnap!
Pécsi Ágnes