Szabó Lőrinc: Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól, 

hogy egy-egy rossz óra alatt 

mi minden megfordul fejemben, 

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre, 

bűnökre – mennyi tévedés! – 

majdnem revolvert ad kezembe 

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom: 

Ilyen voltam, hát mit tegyek? 

Akárhogy bánom is ma ezt, azt, 

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan, 

amit most már vállalni kell, 

azzal vezekeltet a rosszért, 

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat: 

szeretni, ami emberi – 

piszkosságaimból tanultam 

másoknak megbocsátani.

1933.