Rozsdátlan emlékeim

Hajnalon ódon emlékein
Ébredek, megrakott arcom,
Mint a fodrokban meglapult
Lepke, elrebben múltbéli álmom

Megfognám, poros szárnyait
Féltve, gyenge fátyolát,
Ahogy elszállna vergődve
Hintse rám, meglepett sorsát

Hagyom mégis a rojtok
Közt megbújva, engedem
Borítsa be még az idő
Vastagon, majd meglelem

Mint ki temet tudva
Hol találja, ha kiássa
mélységéből, megőrzi
rozsdátlan kortalansága.
Pécsi Ágnes