Petőfi Sándor: Az ember

Agi63•  2020. május 11. 20:30  •  olvasva: 133


 

Nincs nevetségesebb az embernél, 

Oly kevélységben, olyan gőgben él! 

A világot fitymálják ajkai, 

S minth' az eget akarná szántani 

Orrával, oly magasra tartja fel. 

Kevély ember, miben kevélykedel? 

 

Egy szempillantásnál mi rövidebb? 

Ember barátom, a te életed. 

Rohanva jő az idő s elrohan, 

Egy kezében bölcsőd pólyája van, 

S másikban koporsódra szemfödel. 

Kevély ember, miben kevélykedel? 

 

S mit végezhetsz egy pillantás alatt? 

Hódítál népeket, országokat? 

Hódítani csak gyávákat lehet, 

S az uralkodás ilyenek felett 

Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell. 

Kevély ember, miben kevélykedel? 

 

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet? 

Veled hal meg s a föld alá viszed, 

Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig, 

S ott őrzi azt egy pár kis századig, 

S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el. 

Kevély ember, miben kevélykedel? 

 

Dicsőséged, neved maradjon! hol? 

A nép is elvesz, melyhez tartozol. 

Az ország, melyben most él nemzeted, 

Tenger volt egykor, s újra az lehet, 

S e föld is semmiségbe oszlik el. 

Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. szeptember

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. május 12. 03:27

Koravén vátesz (jövőbelátó) és korán vén bölcs volt kiváló költőnk, Petőfi. Mégis fiatalosan eleven, izzó verselése tán testi-lelki jó barátját, Aranyt is irigységre ingerelhette volna, - ha olyan akcióbolondként szeles lett volna, mint Sándor, s nem inkább megfontoltabban szellemes… Egyikőjük igazságát se vonjuk kétségbe, fölül meg nem múlhatjuk… legföljebb variálható – saját genetikánk szerint. És ez is nagyon szép örökség tőlük!