Nagymamaságom őszintén, és mégis boldogsággal!

Tudod, kicsi unokám,
kedvedet keresem,
mikor görbül kicsi szád,
bohócod leszek,
fintorgok meg mókázok,
ha kell, hajlongok neked,
meg is roppan derekam,
de újra megteszem.

Én leszek a hintaló,
megindulok veled,
majd hogy visszaálljon derekam,
zsiráfod leszek,
nyakamba ülsz nyújtózva,
óriás leszel,
kapaszkodsz fülembe,
vagy orrom kell neked,
akkor már elefánt leszek,
trombitálok, döngve lépkedek,
így lazítom izmomat,
öreg testemet.

Tudod, kicsi unokám,
míg kacajod gurul,
addig nagyinak,
izma ellazul,
aztán, ha mégis,
soká... elfáradsz te is,
mélyen pislogsz nagyira,
mackód leszek, ki melegít
és dúdol, dalol brummogón
altatót neked...
míg te álmodsz, édes kisbabám...
addig összerakom
széthullott testemet.
Pécsi Ágnes 2018.