Most írok...

...egy levelet anyámnak,
suttoghatnám is az égre,
de így lehajtott fejjel,
könnyebb az alázat.

- Anya ez a bejgli,
soha nem olyan,
lehet, hogy fényesebb,
de az íze......
valami hiányzik belőle!
Meg is repedt,
sok volt a töltelék,
vagy a cukor,
pedig meg is szurkáltam
oldalát villával....
" Jó az, nem számít,
majd ügyesen szeled,
meglátod morzsája is ízletes"-

- Anya ,igazán nem ezért kereslek,
el kell mondanom,
vagyis megírnom,
nagyon szeretlek!
Valahogy, nem tudok nyugodni,
többet, sokkal többet kellett volna..
igen anya...melléd bújni.
" Meg volt a gondod, életed,
kaptam belőled, bár időnként keveset,
de ne bánkódj, én megértettelek!"-

- Anya, tudod néha önző vagyok,
vagy talán gyakran is,
mert mindent én akarok,
tudni, látni, hallani,
mellettem megfoghatóan érezni,
és nagyon aggódom,
mert van, hogy nem segíthetek,
anya én gyakran nem értem,
nem értem meg....
" Ó hát az anyai szív már csak ilyen,
ha el is enged, az csak kívülről teszi meg,
aggódsz, ez mind rendben van,
ne bánkódj, a háttér mindig te maradsz"-

- Anya....- és csak írok,
s lám a választ rögtön megkapom,
magamból szól ki,
vagy ő üzen hallgatagon,
nem tudom, nem tudom.....!
Összehajtom a levelet,
majd holnap folytatom!
Pécsi Ágnes