Mi vagy Te nekem, gyermekem....

Te vagy az önfeledt gyermeki álmom,
anyám szeretetét idéző boldogságom,
hite, amit táplált küzdő szellemével,
intő szavai, ami felhangzik számból, érted.

Te vagy nekem lázongó ifjúságom,
makacs jellemem, sok-sok koppanásom,
igazság érzetem hevesen buzogva,
csalódások, melyek lángodat kioltja.

Te vagy nekem anyai vágyam,
megfogantál bennem úgy, de úgy vártam,
megkaptalak egy kicsit magamnak,
jaj, azok a szép idők, hogy elszaladtak!

Te vagy nekem jövőm,
látva magamat a múltban,
mikor már elengedtem anyám kezét,
s most azt érzem amit ő, ha nem hívtam.

Te vagy nekem az önzetlenségem maga,
ami nem akar, csak remél vissza,
s mi más még, mint az örökké tartó szeretet,
itt a földön s majd odaátról is, csak a tied!
Pécsi Ágnes