Mi vagányok...

Lehetnél vagány,
ki oly merész,
nem tűnődik el,
mi lesz ha csődbe lép,
mert ő vakmerő,
rettenthetetlen,
elszánt, kalandvágya
kimeríthetetlen,
sőt, mondhatnám
halálmegvető,
ő, ő a vagány,
bevállalós, egy hős!

Az, egy hős!
Hiszen mind azok vagyunk,
napról napra
élni akarunk,
küzdünk azért az egy életért,
ami csakis a miénk,
ki így, ki úgy,
de olyan nincs, hogy sehogy,
még az is vagány,
ki erre nemet mond,
az bizony, az is vagány,
mert kimeri mondani:
nincs, nincs tovább!

Hát így!
Nos, akkor ti vagányok,
velem együtt
tuti, hős királyok
húzzunk bele,
mert, az élet rövid,
csak vakmerőn,
úgy, hogy ütős legyen,
az a haláli
utolsó parádé is!