Mi, postások!

Régen volt, de igaz volt!
A postás megbecsült ember volt!
Nagy család, nagy hagyomány,
apa és fia, s neki gyermeke is postás,
postáshölgyek gyöngyszemek,
kis faluban, nagy városban tisztelet,
kalap kézben, meghajlás,
postamester, postatiszt nagy rang ám!

Régen volt, de igaz volt!
Lépcsőfokok mindegyike tudás volt,
gyors üzenetet küldött tova,
kapcsolt vagy hívott telefonja,
csomagot kötött, ragasztott,
levelet hordott, levelet mért,
annyi bélyeg, amennyit ért,
pénzt kezelt, pénzt vett fel,
takarékot számolt el,
leszámolt, elszámolt,
ától cettig értett a szakmához.

Régen volt, de igaz volt!
A posta nagyon nagy család volt.
Most, hogy elnézem magunkat,
felettünk idegen kezek dolgoznak,
nem vagyunk nekik senki,
csak egy lépés, talán egy centi,
azt sem tudják, esznek vagy isznak,
rabigába kötnek, felettünk alkudoznak,
szakmánk, tudásunk nekik mit sem ér,
eladják lelkünket is egy garasért,
ennyik lettünk, s ki tudja még, mi vár ránk...

2016. március