Mese a meséről

Egyszer egy mese,
egy nagyon picike,
annyira pöttöm,
mint egy kiscsibe,
nem volt neki
se füle, se farka,
kurta malacka
átnézett volna rajta.

Na, ez a mese, az aprócska,
tipegve, bukdácsolva,
elindult a világba,
anyamese bánatára,
marasztalta, de hiába,
hát betűt dugott a tarisznyába,
hogyha megéhezne szegényke,
legyen neki ebédje.

Apamese bátorítja,
bár a szíve visszahúzza,
de mint tudjuk, a férfiaknak,
mese ide, mese oda,
keménynek kell látszani,
az a férfi az igazi,
így hát útravalóul,
apa mese szóval buzdít:

- Fiam, apró mesécske,
meseélet szegénye,
arra óvlak, vigyázlak,
minden betűd legyen alázat,
nőj, növekedj mondatokban,
hazug szókat kerüld nyomban,
szomorkodást átugorjad,
gyermekekre mosolyt csaljad. -

Ment a mese, meskete,
útravalót megette,
munkát vállalt, keresett,
sok-sok betűt megevett,
megbecsülte az intelmeket,
kerek mesévé cseperedett,
könyvet írtak belőle
gyermekek nagy-nagy örömére!
Pécsi Ágnes