Agi63 blogja
VersAdy Endre: Megjöttek a színészek
Adatik hírül mindeneknek
A nap szenzációja,
Hogy nem üres Thália háza:
Megjött minden lakója,
Hogy eltaplósodott szívekben
Támadnak a remények:
Megjöttek a színésznők,
Megjöttek a színészek.
Nagyérdemű szabad kir. város,
Te botrányosan mű-barát,
Kit papnők tettek vallásossá,
Üdvözöld szívből Tháliát!...
Kritikusok nagyképű hadja,
Színészre éhes ritterek,
Hosszú álomból felébresztett
A téged éltető sereg.
Örülj, örülj a tarka hadnak,
Kulissza-képes mű-barát,
A színpadon új arcok vannak
S Schlezinger nem hagyja magát.
De örülj főképp, felséges nép,
Felettünk álló, nagy tömeg:
Itt vannak a komédiások,
A többit macska rúgja meg.
Nagyérdemű szabad kir. város
S egyenként minden mű-barát,
Egyetemi s -temetlen ifjak,
Üdvözöljétek Tháliát.
Adatik hírül mindeneknek:
Megkezdődött az élet,
Megjöttek a színésznők,
Megjöttek a színészek...
Petőfi Sándor: Színészdal
Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi művészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Csak árny, amit teremt
A költőképzelet;
Mi adjuk meg neki
A lelket, életet.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Miénk a hatalom
Az emberszív felett:
Idézni egyaránt
Mosolyt vagy könnyeket.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején.
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Színészek nem vagyunk!
Pest, 1844. szeptember
ROMHÁNYI JÓZSEF: ÚJ STRUCCPOLITIKA
Jókai Mór: Ne csüggedj.
Szegény magyar, ha azt vártad,
Hogy a sok jó barátod
Majd kisegít a hinárból:
Ugyan szép hasznát látod!
Egyiknek nincs apró pénze,
Majd akkor jőjj, ha váltat,
Ha addig élsz, jelentsd magad,
Ha a krizist kiálltad.
A másiknak magának is
Annyi mostan a dolga,
Eszébe sincs csárdást járni,
Elég neki - a polka.
A harmadik még uj gazda,
Most veti a kölesit.
Mindössze is annyit tehet:
Nálad jégkármentesit.
Negyedik mond: avult, ócska
Jogod mit is keresed?
Mindegy már az írott malaszt,
Akár több, vagy kevesebb.
Az ötödik jó barátod,
Ki hozzád legközelébb,
Azt igéri, hogy feltámaszt;
Hanem, hogy halj meg elébb. -
De te azért ne hagyd magad,
Akárki hogy fenyeget.
Nem esik ki olyan könnyen
Még a világ feneke.
Maradt még ki segít rajtad,
Ki soha meg nem tagad:
Két igazi hű pártfogód -
...A jó Isten - s jó magad.
Jókai Mór: Mi hát az igaz hazafiság?
Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!
A magyar nadrágot maga is eldobta?
"Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,
Nem a viseletben van a hazafiság".
Igaz, intézetink, az akadémia,
A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.
"Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?
Igaz hazafinak másra van a gondja."
Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,
Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?
"Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl
Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül".
Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve
Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?
"De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:
Igaz honfi azt most kezébe sem veszi".
Vagy hát élőszóval a nép között járván
Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?
"Oh a magyar népnél fölösleges volna,
Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla".
Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek
Hirdetjük a közös összetartást szépnek?
"Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?
Igaz honfi erre nem is reflektál ma".
De hát urambátyám, mondja meg az égre!
Miben áll az igaz hazafiság végre?
"Miben? - Imádkozni mindennap éhomra
Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!"