Agi63 blogja

Vers
Agi63•  2020. szeptember 22. 05:41

Ady Endre: Proletár fiú verse


Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.

Az én apám kopott kabátú,
De nekem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.

Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.

Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát.

Az én apám ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én apám ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.

Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.

Agi63•  2020. szeptember 21. 04:41

Arany János: A VILÁG




A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér;
Itt is törik, ott is szakad:
Sose féljünk, hogy elragad.




A világ egy régi mente,
Moly, penész, por összeette,
Folt sem állja, foldani kár:
Cérna után szakad mindjár'.




A világ egy tói malom,
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne, sosem járhat.




A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást;
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.




A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe', nyárba';
Télbe' fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjszakázol.




Részeg ember ez a világ:
Ötször, hatszor egy nyomba hág;
Kész ugorni hegyen völgyön
S felbukik a sima földön.
(1852)





Agi63•  2020. szeptember 20. 09:33

Kosztolányi Dezső: Egy őrülthöz




Előttem állsz s hadarsz: király vagy,
vért szomjazó, vad, gyilkos úr,
s az őrület nagy koronája
nehéz fejedre ráborul.




Megtörve fekszel a vaságyon,
parancsot osztogat kezed.
Sovány fejed magasba lendül,
királyi gőgöd élvezed.




A vajszivű könnyekre olvad,
a nagy, vasizmu szolga szán.
Szegény bolond nép. Egy se látja,
mint győz hadad véres csatán.




Ott a napos, poros lapályon
száll egy dühös vas-förgeteg:
acél-sárkányok, zord vitézek
hódolni jönnek most neked...




Aztán csalódva feltekintesz
és szétfigyel csontos füled,
agyad a zord valóra eszmél
s nem részegít az őrület.




Kacagva hódolatra intesz,
kezed kaszál a légen át,
s mi szívszorongva, mosolyogva,
könnyezve bámulunk reád...




Nézlek soká, édes királyom,
sápadt, beteg nagy martirom.
Ágyad szemembe drága trón lesz,
s legfájóbb könnyem elsirom.




Nősz, nősz, dagadsz gyúló szememben,
az őrület lángjainál,
s megcsókolom rongyos sarudat,
ártatlan képzelet-király.




Hajrá, zenét, őrséget erre,
hátráljatok, ti sorfalak!
Parancsot oszt királyotok most,
e szenvedő, szegény alak...




Ti a hirért véres csatában
rabolva nyúltok máshová, -
de ő hatalmát képzelemből
s roncsolt agyából alkotá.




Ti vértivó szörnyek, falánkul
oroztatok száz életet, -
te csak tüzes lázálmaidban
ölsz, győzöl, ó sápadt beteg.

A szenvedély arany varázsa
ragyogja be tar homlokod,
ó képzelet dicső gigásza,
a porba néked hódolok.

Te vagy királyom, én a szolgád,
ints, és ha kell, én meghalok!
Én, én a bölcs... én, én a költő...
a te első alattvalód.
1904.

Agi63•  2020. szeptember 19. 05:32

Nagy László: HIMNUSZ MINDEN IDŐBEN




Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
Templomon arany-kupola,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bájokkal isteni erős,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Öröktől belémkaroló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal ha kűzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!




Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!




Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!
Gyönyörűm, ha segítsz engem!
Gyönyörűm, ha segítsz engem!

Agi63•  2020. szeptember 5. 09:46

Ady Endre: Megjöttek a színészek




Adatik hírül mindeneknek
A nap szenzációja,
Hogy nem üres Thália háza:
Megjött minden lakója,
Hogy eltaplósodott szívekben
Támadnak a remények:
Megjöttek a színésznők,
Megjöttek a színészek.
Nagyérdemű szabad kir. város,
Te botrányosan mű-barát,
Kit papnők tettek vallásossá,
Üdvözöld szívből Tháliát!...
Kritikusok nagyképű hadja,
Színészre éhes ritterek,
Hosszú álomból felébresztett
A téged éltető sereg.
Örülj, örülj a tarka hadnak,
Kulissza-képes mű-barát,
A színpadon új arcok vannak
S Schlezinger nem hagyja magát.
De örülj főképp, felséges nép,
Felettünk álló, nagy tömeg:
Itt vannak a komédiások,
A többit macska rúgja meg.
Nagyérdemű szabad kir. város
S egyenként minden mű-barát,
Egyetemi s -temetlen ifjak,
Üdvözöljétek Tháliát.




Adatik hírül mindeneknek:
Megkezdődött az élet,
Megjöttek a színésznők,
Megjöttek a színészek...














Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom