Agi63 blogja

Hős voltál-e, vagy áruló?

Vagy csak egy a sok közül,

akinek egyik érdem sem jutott?

Ki voltál? Senki nem kutatja,

csendben elporlad, nincs,

nem is volt emléked a sorokban.

Nincs neved, nincs is, nem is lehet,

mert minden egyes korban

úgy neveznek: tömeg.




De abban a tömegben

ember voltál, vagy és leszel,

egy hit, egy nép, egy nemzet!

A Te erőddel edzik a hősöket,

vagy a te nevedet tagadják meg

az árulók, akiknek a vértje dicstelen.

Igen, Te vagy az a sok ezer, a tömeg,

akiből a hősök, igen és az árulók születnek.




Mégis szikra vagy, oly gyakran,

mely, ha lángra is kap, elalszik, oly halkan.

Magára hagyod a gyermeked,

elvérzik, mert elvetted tőle a hited!

Az áruló sarjad, mint a korcs,

aki tudatlanul, vagy éppen tudatosan béna,

mankót, esélyt kap "szegény",

hogy nevét majd tisztára mossa?!

Túlélted?
Csak azt hitted!
Hazajöttél?
Máris visznek!

Minek jöttél, s honnan?
Mit akarsz itt, mondjad!
Hova tartasz, mit hagysz itt,
kid kivel bratyizik?

Melyik oldal, s melyik nem?
Az miért igen, az miért nem!
Bibliázol vagy tisztelegsz,
kit takarsz, és kit nem?

Súgsz vagy sírsz,
talpad vesszőn siklik,
"betörsz, kutya, most ugass,
mondd utánam: így igaz!"

Vagon marha, még az sem,
nem jár neki szalma sem,
korgó has, szikkadt vese,
megérkeztünk, fázol-e?

Csupasz testek, szégyenek,
tetves ingek, számnevek,
fagyott lábak, aszott bőrök,
káposztában répa szörcsög.

Ötösével sorakozz!
Ennél mi? Hát ne habozz!
"Tartsd a markod, leveske,
nézd, a lyukas a tenyere!"

Addig élsz, míg követ törsz,
tuskó alatt összetörsz,
ha mégis túlélted,
hálni jár beléd a lélek!

Kik onnan megjöttek,
túlélő, holt lelkek,
szemeikben mély alom,
bennük zokog a fájdalom!

Eljön az idő,
mert már az sem bírja,
mindenki csak szidja, szidja,
hazug, gőgös paródiát,
kéz csók és meghajlás,
monológ színdarab,
függönye rázuhan.

Eljön az idő,
mert már nyughatatlan,
így, vagy úgy, de betoppan,
sokat állt már egy helyben,
meg is romlott tejében,
vajában, pöffeszkedik túrójában,
zsíros föle még zárja...

zárja, zárja,
már nem sokára
belerúg az idő lába,
bokázva, hahotázva,
megírja majd, se szeri,
na meg száma,
volt egy idő, egy gazdája...

Idő, idő fennmarad,
hiába ha csak rossz marad,
csak elérte, csak megélte,
nevezetes lett legényke,
mindegy is ha kiöntöd,
savas leve sebet köpött,
heg marad utána!

Eljön az idő,
mert már az sem bírja,
mindenki csak szidja, szidja,
hazug, gőgös paródiát,
kézcsók és meghajlás,
monológ színdarab,
függönye rázuhan.

Eljön az idő,
mert már nyughatatlan,
így vagy úgy, de betoppan,
sokat állt már egy helyben,
meg is romlott tejében,
vajában, pöffeszkedik túrójában,
zsíros föle még zárja...

zárja, zárja,
már nemsokára
belerúg az idő lába
bokázva, hahotázva,
megírja majd, se szeri,
na, meg száma,
volt egy idő, egy gazdája...

Idő, idő fennmarad,
hiába, ha csak rossz marad,
csak elérte, csak megélte,
nevezetes lett legényke,
mindegy is, ha kiöntöd,
savas leve sebet köpött,
heg marad utána!

...és megnyílt a világ,

szabadon lélegeztünk,

nyögvenyelős utunkban

megszűnt, mi akadály,

nem voltunk kevés,

talán inkább ébredők,

kicsit gyermeteg volt lelkünk,

még tanultuk a szebb jövőt...

...ember az ember,

bárhol él, bárhogy beszél,

bőrszín, vallás egyre megy,

mindenkiben folyik vér,

és szív pumpál, éltet,

ebben egyformák vagyunk,

és én hiszek a jóban

meg a többen,

mert összetartozunk!

...nekem ne mondd,

máshol máshogy sír a gyermek,

anya szíve aggódva nem hasad,

apák lelke nem törik ezerre,

szerelmesek másképpen boldogak,

virág nem földön nyílik,

lent van az ég, és fent a föld,

és mindezt az érdek, pénz

fegyverrel nem úgy pusztít,

mint itt, ahol élsz, szülőföld!

...és megnyílt a világ!

Most mégis ez se jó,

szenvedni kell újra, egek...

hát ember embernek való?

Én szabadon akarok lélegezni,

nem kell a gyűlölet, nem kell a harag,

átkozott, ki ebből nyerészkedik,

és nagyon sötét, ki alatta halad!

2019. május 26.