Agi63 blogja

Mert, csak egy pillanatra kikandikált,
ott a szeméből a cinkosság,
már leplezte volna lesütve a pillákat,
ó, de mind hiába!

Szemben a száj mosolyt kívánva,
nem áll ellent a szem pajkosságára,
indítja szavát az érintés vágyára,
ó, hát persze, hogy nem hiába!

Elindult a szív ölelve egymást,
engednek a görcsök, már szinte fáj,
megszűnt a zaj, megszűnt a külvilág,
ó, ez a szerelem, nem vitás!

Pécsi Ágnes