Agi63 blogja

Másképpen nem lehet,
hiába is sírhant nyugalom,
szerető szíve most is,
hiszen érzem, bennem dobog.

Nincs olyan, hogy nincs!
Magamban hordom jó anyám,
ott van gondolataimban,
tetteim, mozdulataim rátalál.

Drága jó anyám!
Mindig, most is itt vagy velem,
koporsó szöge tőlem el nem zár,
ó, az a test, lélekként bennem hál!

Azt mondják: a jók, csillagok lesznek,
...és én tudom fenn ragyogsz,
de, gyakran megbontod az égi rendet,
földre szállva vigyáz karod.

Mert, másképpen nem lehet!
Az Anyák halhatatlanok!
Búcsú könnyek nem peregnek,
hiszem, óvó szíved, bennem ragyog!
Pécsi Ágnes 2020.05.03.

Ki kellet dalolnia ,úgy érezte,

így könnyebb, bár megkönnyezte,

és csak gurultak a hangjegyek,

vonal alatt, vonal felett,

mélyen és magas fokon,

tá-ti-ti, ritmust ütött a dob,

az a dob a szív úgy kalapált,

dalolt, csak dalolt ami fáj..

és csak írta, majd visszadúdolta

egyszer,kétszer, míg ki nem sírta,

aztán hosszú szünet...

még egy-egy hangjegy

- így, most elrejtelek,

csak magamnak, csak nekem,

te vagy az én énekem,

szívem, lelkem, összes bánata,

minden hangjegyed a könnyeim maga.

Majd a kottáját végigsimította,

fedelét gyengéden ráhajtotta,

bezárta asztala fiókjába,

de a dal, a dallam....

ott dúdolt tovább szívében

mélyen, hol senki nem látja!

P. Á.

...ez nem kétséges soha,

még akkor is ha tudom

előre, nem lesz ennek

jó vége, sőt otromba.

...mert bizony, kinek tetsző

ez a láng, ez a tűz,

ami lobban, és éget,

temperamentumom űz...

...elűzi, aki hamis, aki hazug,

ármánnyal áll hozzám,

még talán - mert bízni akarok - 

egyszer, de csak egyszer

palánkon vet át.

...mert, nem kétséges soha,

nincs ezen mit leplezni,

szép szavak, türelem,

őt már meg nem érdemlik...

...nálam a cérna úgy szakad,

szinte pöndörödnek a végek,

mint a rugó összeragad,

aztán hoppá, kiugrik belőlem...

...nem szépen!

Hát így!...és ez nem úrias

illemtan - légy okosabb,

finom, csendes szavak,

aztán, lapozz nyomtalan -

...talán így kellene, így...

de, az a tűz, nem hagyja

nyugtomat!

... hogy tud simogatni,

az a sok ránc,

lágyan könnyet csalni,

úgy érzed mintha bársony lenne,

az az öreg kéz,

erőt ad, pedig már gyenge...

mégis ad, adja reményét,

hiszen te vagy lelke,

szíve szeretete benned él,

benne van hite,

még-még tud adni,

hinnie kell!

Engedd simogatni!

Pécsi Ágnes 

,

Anyjának szoknyáját rángatja,
figyeljen most rá...ő, még kicsi,
átkarolja lábát megbújva,
ne lépjen tovább...karba veszik...

...ő, érzi fél, nem tudja mitől
de, fél, nagyon fél...ő, még kicsi,
- mi baj van kincsem, mit mondanál,
kis szád, szívedből mit szólna ki... -

...csak mosolyog, anyját ölelve,
nem tudja mitől fél...vagy nem is,
anyja karjába kívánkozik,
...ott nagy lehet...lent olyan kicsi...