Agi63 blogja

Bennem,tudom bennem van a hiba,
már egyre többet röhögnék azon, amin nem szabad,
nem szabad, nem illik, ne tovább még sértő,
nem tehetek róla ha nekem émelyítő!

Megfeszül minden izmom és figyel,
jaj csak ne,ne röhögjek fel!
Visszafojtani egy röhögést, ne tudd meg milyen kín,
mintha a cigimben víz lenne nem nikotin!

Ne gondolj arra, hogy ez játék, vagy közöny,
talán, hogy nem vagyok őszinte, sőt mások baján röhögök,
nem -nem, nem érnek el ezek a vádak,
egyszerűen már nem hiszek a sok alattomos dumának.

Talán nevetni kellene mindenen,
az lenne jó,
ami fáj, ami gond, ami nem megoldható,
az lenne jó!

Nevetni kellene, még akkor is, ha keserű
az a kacaj, csalódással lenne teli,
úgy, de úgy szakadna fel, ami bánt,
még a könnyek cseppjei is nevetnének tán...

Nevetni kellene, mert egyszer élünk,
múlatva hátradobni kiürült létünk,
törjön darabokra egytől egyig,
ami méreg, mind-mind kicsorogjon belőlünk!

Nevetni kellene, még ha megakad is a hang,
kicsit fullaszt, de hörögve újra kifakad,
és gurul a könny végig az arcokon,
nevetni kellene, nevetni nagyon, nagyon!

Talán nevetni kellene... sors,
elrettentené messze a gonoszt,
mert ez a kacaj élettel lenne tele,
gyógyítaná és oldaná a megtört szíveket!

Van, hogy el kell engedni,
akkor is ha fáj,
mert benned ott a megtapasztalás,
mégis tudod hiába is beszélnél,
ö menni akar, nem használna
se szó, se megélt féltés.

...és ő megy...te meg nézed
hogy lángol benne a kényszer,
melyet te is éreztél egykor,
nem tarthatott vissza
anyai intelem a rossztól.

...mert ő most azt hiszi,
megválthatja a világot,
neki majd menni fog,
nem fogja az átok,
csalódás messze elkerüli,
ö, majd ö terveit véghez is viszi!...

...és te...nagyon akarod,
ne érje - úgy mint téged - fájdalom,
biztatod magad:
- neki biztos menni fog!
...és bárhogy is legyen,
mellette állsz akkor is,
ha boldog, vagy ha
könnyes szemmel megfogja kezed...
Pécsi Ágnes

.

...nem dacolnék talán,
úgy tennék ahogy anyám mondja,
vitára ki sem nyitnám szám.

...nem lennék bölcsebb nála,
hiszen nem is voltam soha,
mégis visszavágtam, makacs gondolataimat.

...nem tenném amit tettem,
mert bizony most már megértem szívét,
felesleges "csak azért is", aggódás, sok miért!

...és ott volt apám, kit nem értettem,
vagy inkább nem is akartam,
jaj azt a büszke jellemét, mégis megkaptam!

Mert, ha gyermek lehetnék újra...
mit tennék másképpen?
most megint okoskodok, lehetetlent remélve...

...nem, nem hiszem, hogy sírnak,
bár, könnyebb is lehetett volna,
nekik főleg, és talán nekem is,
de hát belőlük kelt, kelt a tészta...

Nem, most nem dacolok,
mindenért köszönet jár,
...ha gyermek lehetnék újra...
de hiszen az vagyok most is nektek,
drága jó anyám, apám!
Pécsi Ágnes 2018.11.02.

Te vagy az önfeledt gyermeki álmom,
anyám szeretetét idéző boldogságom,
hite, amit táplált küzdő szellemével,
intő szavai, ami felhangzik számból, érted.

Te vagy nekem lázongó ifjúságom,
makacs jellemem, sok-sok koppanásom,
igazság érzetem hevesen buzogva,
csalódások, melyek lángodat kioltja.

Te vagy nekem anyai vágyam,
megfogantál bennem úgy, de úgy vártam,
megkaptalak egy kicsit magamnak,
jaj, azok a szép idők, hogy elszaladtak!

Te vagy nekem jövőm,
látva magamat a múltban,
mikor már elengedtem anyám kezét,
s most azt érzem amit ő, ha nem hívtam.

Te vagy nekem az önzetlenségem maga,
ami nem akar, csak remél vissza,
s mi más még, mint az örökké tartó szeretet,
itt a földön s majd odaátról is, csak a tied!
Pécsi Ágnes