Agi63 blogja

Lépdel az ökör,
lomhán, búsan,
közben bőgi,
magának súgva,
"én vétkem, én vétkem,
én igen nagy vétkem "
marhaság a meddőségem.

Nem néz ő,
se előre, főleg hátra,
csak vánszorog
mint lökött pára,
marhasága átok,
nem is "nemz" már
csak álmod,
régi ösztön, szilajság,
elmúlt már a vadság,
csak szánt, csak szánt!

Ej te tinó,
lám ökör lett belőled,
göböly létedet,
lassan beéred,
csak bőgsz
ordítva mint a szamár,
ettől maradsz,
tehetetlen, I-Á!
2017.

...szólt a kisegér,
s, lám addig addig,
már a macska is
nagy szemekkel néz...

...leül, farka jár,
testével figyel,
mozdulatlanul
feszülve kivár,

...és a kisegér
ezt úgy veszi ki,
nagy szájjal győzhet,
tán még erejét
így, el is hiszik.

Én mindig győzők...

...és csak nő, és nő,
vagyis, azt hiszi,
hiszen a macska
is őt figyeli,
így...ha nagy szájú,
hazugságai
félve, vagy mert csak,
naggyá, erőssé,
győztessé teszi.

...aztán...

...macska lefekszik,
gyomra üresen...
így el nem alszik,
figyelme már más,
...nem több, egyetlen
egy, macskaugrás,
így, s már dorombol
egészben lenyelt
egérrel, nyugvás...

Én mindig győzők...

...szól a kisegér...
ezt álmodja a
macska, röhögve
megnyalva szája
kettő szegletét.

Nyaldos, követ,
felnéz, "szeret",
szolgál, megvéd,
ha kell, ha nem.

Falka gazda
jutit adja,
ennek többet,
annak vonja,
érdem szerint,
hűség tétje,
jól is él hát
kutya népe.

Szegény kutya,
búsan lépked,
- hogyan lett is
hason szőr eb,
példálóznak
ő nevében,
emberbarát
hűségében,
benne gonosz
nincsen kérem -

Önszorgalmas
kutyaember,
négylábúval
nem vetekszel,
védelmezem
"kutyanépet",
közöd hozzá
semmi kérem!

Nyaldos, követ,
felnéz, "szeret",
szolgál, megvéd,
ha kell, ha nem,
de bíz ez eb,
harap kezet,
majd ha nem kap
még eleget!

Tudom én, hiába írok,
itt-e földön nem olvasod,
bár, lehet visszajár lelked,
itt bolyong törve szíved...

...sajog, múltad őrzőjén,
szószátyárkodó sötét,
gyalázkodó beszédén,
Ej Sándor, szégyen, szégyen!

Mellveregető hamis
magyarkodás, csaló,
mézesmadzagra tapadt
birkamód elbutulás,
hős szólamok üresek,
mégsem látnak, szűkölnek,
hajlonganak, kezesek.

Tisztelt Petőfi Sándor,
kellene tüzed, "mámor",
mely buzdít, nem henyélve,
lánc helyett, kard a kézbe.

Vajon mit szólna apám,
vagy szólna egyáltalán...
megérte?
Megérte-e menetben több lenni,
többen egy, azaz egy lenni,
kiállni a mindért,
pufajkát kitárni büszkén...
"Ide lőjél!"

Vajon mit szólna anyám,
vagy szólna egyáltalán...
megérte?
Megérte-e újra és újra hinni,
gyalázkodókra szemet hunyni,
kiállni családért,
kenyeret dobni kőhajításért...
"Tegyél a jóért!"

Vajon mit szólna...
mit is mondhatnának...
gyalázat!
Elferdített igazságok,
mesélhetne, ki a halállal táncolt,
sarkokban besúgó szelek,
elveszett, ki nem nyújtott nekik kezet,
vagy inkább csak hallgatott,
mert élni akart és álmodott
jobb, szebb, igazabb világról,
hinni:
"A jövő majd kárpótlást hoz!"
S lám, semmi, de semmi nem változott,
csak még alattomosabb lett az "állapot".

2018.