Agi63 blogja

Lehetnél vagány,
ki oly merész,
nem tűnődik el,
mi lesz ha csődbe lép,
mert ő vakmerő,
rettenthetetlen,
elszánt és a kalandvágya
kimeríthetetlen,
sőt mondhatnám,
halálmegvető,
ő, ő a vagány,
bevállalós, egy hős!

Az, egy hős,
de hiszen mind azok vagyunk,
napról napra,
győzni akarunk,
küzdünk azért az egy életért,
ami csakis a miénk,
ki így, ki úgy,
de olyan nincs, hogy sehogy,
még az is vagány,
aki erre nemet mond,
az bizony, az is vagány,
mert kimeri mondani:
nincs, nincs tovább!

Hát így!
Nos akkor ti vagányok,
velem együtt,
tuti,tök, királyok!
Húzzunk bele,
mert az élet rövid,
csak vakmerőn,
úgy, hogy ütős legyen,
az a haláli,
utolsó parádé is!
Pécsi Ágnes

Volt egy kakas,
pelyhes, tollas,
nem volt neki
szemétdombja,
de a vére
pezsgett nagyon,
úgy gondolta
megváltást hoz,
rikácsolt hát,
helyezkedett,
egyszer ide,
majd oda ment,
itt is kapart,
ott is kapart,
ni csak milyen,
zavart kavart!

Ez a kakas,
úgy gondolja,
felért bizony
fel a csúcsra,
nem hogy dombja,
több hegye van,
ennyi szemét,
csak neki van,
büszke is lett,
dölyfős, felejt,
honnan indult,
mit énekelt,
kitől kapott,
hogy ért csúcsra,
nem lát, nem hall,
csak fújja, fújja...

Na te kakas,
szemétkirály!
Magas hegyről
mély a bukás!
Na még kaparj,
tébolyultan,
rikácsolj is
amíg hagynak,
de a szemét
amit raktál,
rád omlik majd,
gaz kiskirály!
Pécsi Ágnes

Gyermekjáték?
El ne hidd már!
Nem pelenkás,
nem tinédzser.
Vagy, kimaradt
ezen játék,
vagy a lágya
sose nő be!

Sáros kézzel
sárt dobáló,
el is hiszi,
ő nem sáros,
másra dobja,
saját sarát,
még röhög is,
másnak baján,
közben rajta
ragad a sár!

Sárdobálók,
saras keze,
soha nem lesz
hófehérke,
tán ha saját
sarát mosná,
elismerve
volt, van rosszság,
akkor talán
kopna szutyok,
előbb, utóbb,
csak lenne jobb,
de így, ugyan...
sár, sarat mos!

Pécsi Ágnes