Agi63 blogja

Jaj, de jó a csigának,
vándorolhat, megállhat,
bárhol éri éjszaka,
házba bújik, megágyaz,
kialussza jól magát,
reggel csúszik majd tovább.

Jaj, de jó a csigának,
teát forral magának,
vagy ha éhes az sem baj,
minden, minden kéznél van,
útközben is iszogat,
almát harap nagyokat.

Jaj, de jó a csigának,
ajtón kilincs magának,
nem aggódik zárjára,
nincs is neki, nincs oka,

házőrzője önmaga,
bejáratnak torlasza.

Jaj, de jó a csigának,
én is mennék utána,
elvinném a házamat,
nem kellene vendéglak,
biztos olcsón megúsznám,
nagyvilágot bejárnám!

Esteledik teliholdban,
mezőn, erdőn
mesevággyal,
suhog álmok királya,
csodát ébreszt éjt látva,
mese-mese mátka!

Lépked, lebeg az öreg,
úgy gondolta megpihen,
mögötte már sok-sok álom,
kicsit kell, hogy szunyókáljon,
nem többet csak egy-két percet,
az is elég s, már útra kelhet.

Éppen ahogy elfáradt,
rét közepén tölgy várja,
hívja üljön tövébe,
leveleket szór elébe,
puha ágyat varázsol,
álomkirály had háljon,
ő mesél most csodákat,
vágyairól álmokat.

Súg a levél tölgyfájának:
- mesélj kérlek álmaidnak,
meseország, mesefája,
házat terem, meseházat,
mesefának koronája,
átöleli meseházat,
benne sok-sok kisgyerek,
álmuk csakis szép lehet!

Vén tölgy belekezd:
meseország, mesefája,
termésének szép hajtása,
mese-mese meseház,
ágai közt mese száll,
benne sok-sok kisgyerek,
álmuk csak is szép lehet.....

Álomkirály nem alszik,
mélyen elgondolkozik:
- Ej, te mesefa,
mese-mese palota,
úgy megtetszett vágyálmod,
tovább szövöm, meglátod,
elviszem a mesédet,
gondozom majd, megérjen,
elültetem magocskáját,
sok-sok tölgy teremje álmát:
meseházban, sok-sok gyerek,
csakis szép álmuk lehet...
Pécsi Ágnes

Petikének tetszik Borcsa,
pedig pisze orrát jól fennhordja,
oviban ő a királylány,
ruhácskája sok-sok masnikból áll,
pörög, lebben táncot járva,
fürtös haja vígan repked vállán,
csilingelve dalol szája.

Petikének, no, több nem is kell ám,
meghúzkodja Borcsa haját,
majd, szalad, csak szalad, meg nem állna...
hirtelen megtorpan lába,
Borcsa hangját hallja sírva-ríva,
s, lám a mi bátor kicsi fiúcskánk,
visszakullog, nézi Borcsát...
...hogy, kiengesztelje szíve vágyát,
átadja kisautóját,
habár, Borcsa inkább babát várna,
hüppögése lám, alább hagy...
íme, egymás mellett játszadoznak,
Peti legyőzi a sárkányt,
Borcsa átöleli Peti vállát.
Pécsi Ágnes

Édes cseppem csepegtet.
Kacaj gügyög szemeden.
Gurul mosoly arcodon,
nevetésed napkorong.

Labda száll, körbejár,
föld és ég reád vár,
mondd, csak mondd, mire vágysz?
Rád repül csillogás,
tündökölj, boldogság!

Mi nesz ez? Csendben..
sóhajod szed bent,
no, lám, farkinca,
gőteláb...nosza!

Hipp-hopp, ugrik ám,
gyepen békaláb,
majd ott csusszanto,
pannon gyíklakó!

Csitt, fent magasan,
békász sas koma,
ej, no, ölyv is jő,
kígyót meglelő!

Most, na, most figyelj,
ámulj nagyra fel,
fehér háta hopp,
harkály kopp,kopp,kopp.

Nézd a légykapót,
erdő széle-hossz,
apró kismadár,
csőre dalra száll!

Huhog éjszaka,
gatyás kuvik az,
fejed lehúzod,
bőrszárny elsuhog.

Csitt, csend nyugtató,
Bükkben járni jó,
figyelsz mélyére,
zeng a természet!