Agi63 blogja

Úgy adódott, egyszer,

krumpli nőtt a kertben.

Hogy lehet, hogy lehet?

Nem vetette senki sem.




Anyóka míg gyomlált,

krumpli tőre talált.

Hogy lehet, hogy lehet?

Kérdőn nézi, no hiszen.




Rákérdez, úgy szokta,

beszélget anyóka:

- Hogy lehet, hogy lehet,

nem ültettem kegyedet?




Krumplitő mosolyog,

megszólal, ennyit mond:

- hogy lehet, hogy lehet?

Bodri ásta vermemet.




Anyóka mosolyog:

- Bodrikám, kis vakond.

Hogy lehet, hogy lehet,

csontnak nézte kelmedet?




Krumpli és anyóka,

hálásak Bodrinak.

Hogy lehet, hogy lehet?

Lángos is lesz, vetve lesz.

Strucc lépked a homokon,
arra téved a medve,
ledermednek mindketten,
- ki ez, mi ez - csak lesnek. 

Struccnak inog a nyaka,
két lábra áll a medve,
barátság lesz, vagy futás?
- ki ez, mi ez - csak lesnek.

Strucc már unja, közelít,
cammog felé a medve,
kíváncsiság mindkettő,
- ki ez, mi ez - csak lesnek.

Strucc és medve beszélget,
brummogással és grúggal,
nyelvük nekik idegen,
nem értik meg, de nincs baj.

Strucc és medve mutogat,
szárnycsapással és manccsal,
csak-csak megértik egymást,
amit nem, az meg nem baj.

Strucc és medve barátok,
madár, emlős, mit számít!
Strucc már brummog medvének,
Medve grúgol madárin.

Azt hiszi a medvebolha,
garázdaság medve álma,
akkor ehet, akkor csíphet,
medve tappancs nem csapja le.

Azt hiszi a medvebolha,
tárt karokkal várja bunda,
barlang mélyén téli álom,
bármit tehet medve álmon.

Azt hiszi a medvebolha...
nagyot csap a medve talpa:
- nicsak ez egy medvebolha,
téli álmom megzavarta.

Fecske, fecske merre jársz?
Csivit hangod messze szállt!
- beköszöntött didergő,
fákon gyümölcs veszendő,
rovarzöngés megszűnő,
begyem korog...repülök

Fecske, fecske merre szállsz?
Csivit hangod hol hallják?
- messze, messze költözök,
elfáradok, megülök,
újra útra repülök,
délre szállok...majd jövök.

Fecske, fecske várlak ám!
Csivit hangod visszaszáll:
- tavasz, tavasz újra jő,
eresz alja fészket sző,
kisfiókám csicsergő,
szúnyogot kap kicsi csőr.

Azt mondja a sündisznó:
- avar közé bújni jó.
bevackolom magamat,
gömbölyödő gombolyag,
így öltözöm subába,
színes levél kabátba,
eshet hó, vagy jöhet fagy,
engem bizony nem izgat,
gyökerek közt odúlak,
be is fúrom magamat,
telet mélyen átalszom,
tavasz langyra kimászok.