Agi63 blogja

Gondolatok
Agi63•  2020. március 26. 07:35

Emlékek fátyla

 

Átsuhanó árnyak, lenge fátyolban járnak,
libbenve illannak, időnként megállnak,
figyelnek, készülnek, pillanatot keresnek,
majd, megszállnak, idéznek, rád tőrnek.

Van, hogy vádolnak, kísértve rád szólnak,
kérdezel, nem felel, hajtanád, nem megy el.
Van, hogy szeretnek, boldogan ölelnek,
választ vár, elhallgatsz, mondanád, elballag.

Emlékben életed, felednéd, nem enged,
vagy, megélnéd, már rád se néz,
lehet rossz, vagy lehet szép,
már a tiéd! .. és lépsz, egy újabb fátyolért.

Agi63•  2020. március 18. 06:36

Festenék szépet

 

Lefesteném neked
tollammal a szépet,
mezőt, erdőt,
illatozó rétet,
ott egy tücsök,
pettyes katica,
csivitel sok madár,
kelepel hívón a gólya,
elsétálnánk tavakhoz,
zenélne nekünk béka,
egy-egy szúnyog megtalál,
azt is sziszegve megírnám
érezd hogy szúr vért szívva,
írnék még csillagos éjszakát,
kéz a kézben álmodón,
meg gyermeki kacajt
ó, most a szívem
tényleg boldog,
örömtől sóhajt hoz...

...annyi minden szépet festenék,
megírnám, meg én bizony,
mert tudom hogy van,
én is látom....

...mégis tollam sír,
így festményem szomorú,
többször ír fájdalmat, aggódást...
ej ez az élet,
mégis csak mindennap,
sok, sok a ború,
becstelen, hazug,
önámító tehetetlenség...
...de azért szép a mosoly,
szeretet, szerelem...
pont ezeket féltem,
ezekért aggódom én!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. március 17. 20:35

Ha beköltöznél az agyamba...


Ha beköltöznél az agyamba,

mondjuk egy napra,

tutira elvesznél,

abban a sok gondolatban.


Azt hinnéd egyet megfogtál,

most már érted,

aztán felöklelné a következő,

mert ő lépne helyébe.


Tolakodna, tülekedne

az a sok-sok miértem,

egyik gondolatból

a másik kitörne.


Van, hogy találkozik,

egyvelem, gondolatban,

aztán együtt csócsáljuk,

s lám nem jutunk túl rajta.


Meglehet menekülnél, - de komolyan -,

legalábbis én sokszor megtenném,

így bevallom költözésed

magad miatt, nem engedném!

Agi63•  2020. január 24. 05:05

Tűz ha lehetnék újra!


Lennék én tűz újra,
úgy mint ifjú lány,
ej, abban a korban,
perzselt bennem az igazság..

..mit nem fojthatott el félelem,
micsoda? nem is ismertem mi az,
hittem, minden fán férgetlen gyümölcs terem,
tisztaság óvja, hazugat taszítja!

Lennék tűz újra?
Most mondom
nektek súgva,
vagy ki is ordítanám...
s lám már dadogok,
mit is szóltam úgy, kimondva,
lassan elporlik ha volt is parázs..

...mert nem lesz már tűz bennem,
fojtogat minden megélt,
igazat, csakis az igazat keresem,
de az a parázs, mégis tűz lenne még.....!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. január 23. 12:19

Lehet, hogy boszorkány vagyok?

Meglepődni mondjuk

egy hasonlaton,

meglepődnél nagyon,

mikor azt éreznéd,

ezt már átéltem,

vagy nem tudom,

olyan hasonlóak a képek,

nem is hasonló,

pont ugyan az,

hihetetlen, de tényleg,

most, most mi van?


Erősen figyelsz,

még szép, óriási hoppá!

- Na nem, ilyen nincs,

ezt, nem élhettem át,

de hát annyira hihető,

na de komolyan,

most mi van? 

ez valami elképesztő..


...de annyira ismerős,

meg kellett történnie,

nem vagyok...vagy vagyok?

vagy már tényleg elhiszem,

látok, látok a jövőbe!


Tiszta bolondság,

szerintem passzolok,

jobb ha ezen el sem gondolkozok,

de már megtörtént,

legalábbis most...

lehet, hogy boszorkány vagyok?

Pécsi Ágnes 2018.10.30.