Agi63 blogja

Sándor bácsi a földet túrta,
benne van a múltja,
botjára támaszkodva mondja:
"nem maradt másom, csak a föld illata!"

Mari néni betegeket ápolt,
nap mint nap a halállal számolt,
könnyes szemében sóhajok sírnak:
"mi maradt nekem, csak az enyészet kínja!"

Feri bácsi, Jutka néni oktatott,
mennyi, de mennyi ifjat tanított,
most csak néznek, s nem hisznek a szemüknek:
" mit rontottunk el, hogy meggyalázzák életünket?"

Sorolhatnám névvel és névtelen,
hány,de hány meglett korú védtelen,
egy élet munkája, s mi érte a köszönet?:
"elég nektek kenyér és víz, ha már kezetek nem terem!"
Pécsi Ágnes 2016.

Legyen úgy, mit már régen éreztem,
vagy ha éreztem is kicsit közelebb,
jaj, de már el nem hittem,
sok volt mi hamisan közeledett,
legyen úgy, adott szóban hiszek!

Legyen úgy, elég egy kézfogás,
rá akár áment is mondhatok,
nem gondolok mögé már,
tisztaságként fogom, fogod,
legyen úgy, utólag nem borzongok.

Legyen úgy, igaz legyen szemem,
szemben állót ne kutassam,
ne fürkésszem mi van benne,
higgyek az igaz tekintetben,
legyen úgy, igaz legyen szemed!

Legyen úgy, ha kell, inkább bántsál,
el ne titkold hibám, vagy szavam,
mindig jobb, még ha fáj is,
őszinte korholó szavad,
legyen úgy, tanításként fogom azt.

Legyen úgy...mert én is ezt teszem,
kívánom mélyen a tisztulást,
úgy mint magamnak, úgy neked is hirdetem,
tűnjön el, minden hazugság!
Legyen úgy! Nem hiába hiszek!
Pécsi Ágnes 2019.10.19.

...mindig bízni kell,
ott mocorog az élni akarás,
hiába mondod:
"elég volt, nincs miért tegyem",
valahogy mégis elindulsz tovább!

Még élsz, még lépsz,
még jönnek sóhajok,
feladásra is jönnek gondolatok,
de, hidd el, ha eljön a megállj,
kapaszkodsz majd,
gyenge fűszál is mentsvár.

Valahogy...

...ez az élet, élni akar,
akkor is, ha fáj sok-sok pillanat,
jön tavasz, nyár, és jön az ősz is,
nyílik virág, perzsel nap, föld esőben ázik...
valahogy tél után, minden,
minden, újra kivirágzik!
Pécsi Ágnes

Kabátja mint szivárvány,
egybefolynak színei,
nadrág jobbján több cipzár,
még balján folt, foltig.

Egyik szeme vigyorog,
míg másikkal könnyezik,
fején mókás sapkája
arcát bojttal elfedi.

Kérdezik, s ő mondhat mindent,
úgy sem veszik komolyan,
nevetnek rajta ha könnyez,
vállon verik ha ő kacag.

Mondják: buta, szerencsétlen,
bolondnak jó, mulattat,
ha kedvük van, elküldik mélyre,
ha úgy, asztaluknál csontot kap.

...és ez a bolond, mégse boldog,
ki ezt hiszi, nem ismeri,
nagy bánata, pont azért van,
mert az igazságot hirdeti!
Pécsi Ágnes

Vannak olyan gondolatok,
melyeket nem gondolhatod tovább...
vagy ha mégis megteszed,
nem marad más csak remény és talány...

Vannak olyan kérdéseid,
melyeket nem tehetsz fel sohasem...
vagy ha mégis megteszed,
nem marad más csak csend és félelem...

Vannak olyan reményeid,
melyeket csak gondolatban éled...
aztán ott marad az a sok talány,
csendedet féltő reménnyel éled.