Agi63 blogja

Gondolatok
Agi63•  2020. június 1. 07:38

Igazság

 

Kortalan az igazság,
bizony, még kenyeret sem kér,
ki sem szárad, ha nem itatod,
vagy, ha sokat kap, akár beszél.

Magadba zárod, vagy harsogod,
elhiszed egy kézből hiteles,
jobb ha nem tudja meg senki,
vagy csak tőled tudja meg.

Igazság! Mint az egynemű,
és mégis annyi oldalág követi,
egy az eredő, a mag,
de felmerülhet, kételkedik.

Mert hiszen, az lehet a tied,
de látod-e a másik oldalát?
Csak magadnak vallod,
mégis zaklat időnként a talány.

Így, meg úgy, ha, és lehet,
mennyi kérdés! Válasz van-e?
Bizonytalanná válik hited:
csak, a magam igaza lehet hiteles?

Ki oldja meg? Ki mondja meg?
Mi az igazán jó, és helyes,
mert, amit nem tudunk,
az rejtett igazság lehet!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. május 10. 12:08

Indulatos voltam...

 

Indulatos voltam,
csitítanom kellett magam,
mit írtok, mit is gondoltok majd rólam
netán, megérem hetvenedig nyaram...

...mert, már most is érzem,
könnyebben elfárad testem,
mi lesz, mi is lesz... töpörödve fogy el
az a hús, vér, szívem...elgyengül létem...

Indulatos voltam!
Dühömet elcsitítottam.
Anyámra, apámra visszagondoltam,
maradtak volna, nagyon kapaszkodtak...

...de, ez hatástalan!
Spártai törvény mi ural,
mit számít gond, tett, a minden "imádat",
nem jár ezért már, visszasimogatás.
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. május 3. 08:45

Anyának lenni...

 

Megírták már, meg is festették,
"Anya ül a világ közepén",
gyermekek szavalták, énekelték,
orgona virággal kezükben ünnepelték,
talán mindent, mindent elmondtak már,
mit a gyermek érezhet, drága édesanyák!

Nekem, mivel anya és nagymama vagyok,
átéltem és átélem, mit jelentenek a napok,
évek, melyek oly gyorsan elsuhannak,
bölcsőd voltam, s lám már Te ringatsz...
most mosolygok, kicsit csillog is a szemem,
nem, nem tagadom, könnyezek...

Most itt állsz előttem meghitten,
"Boldog anyák napját", suttogod szerényen,
idebújsz mellém, és én csak ölellek,
összefonnak minket a percek,
órák, napok és a gondos évek,
és én a boldogságtól a mennybe érek!

Tudod, mikor még én lehettem gyermek,
- bár még álmodom az édes "percet" -
nem értettem, anyám miért könnyezik,
mikor ott álltam előtte úgy, mint te itt,
- anya ne sírj, hiszen nagyon szeretlek -
bár az én szemem is könnyes lett!

Most már tudom, igen, átélem,
miért is sír egy anya boldog szíve,
miért is ölel az a kar akkor is, ha bántják,
úgy, de úgy tud szeretni, nincs benne ármány!
Tudom, tudom, mi az az anyai szeretet,
örök aggodalom, és megbocsátó kegyelem!

Pécsi Ágnes 2016.
Idézet Várna Zseni: "Ének az anyáról" című verséből való.

Agi63•  2020. április 28. 16:10

Hagysz-e?


Hagysz-e még álmodozni,

vagy azt is elveszed,

mikor este ágyamba eshetek,

akarattal nyugszom el, mit is álmodjak,

hagyod-e majd, szépre gondoljak?


Hagysz-e még mosolyogni,

vagy azt is elveszed,

mikor hajnalban ébredek,

akarattal kelve, célt követek,

hagyod-e majd elérni, törekvésemet?


Hagysz-e még élni,

vagy azt is elveszed?

mikor már odaadtam mindent,

akaratom is kevés nekem...

hagyod-e majd...hagyod, vesztemet?

Pécsi Ágnes 2019.

Agi63•  2020. április 25. 17:29

A magyar

 

Van még bennünk forrongás?
Mondják: sírva mulatunk!
Kikönnyezzük ami fáj,
aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,
szétszórt minket a múlt,
lám a jelenünk, na meg jövő utunk,
tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,
"vidd, vidd ezt mérték rád",
lehetsz büszke, lehetsz elesett,
volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,
még akkor is, ha sajog,
félelem ad rá bilincset...
ismétli magát a múlt?

Ó te büszke Magyar,
határon innen, és határon túl,
annyi vér, kín, gyalázat,
s most testvér is gyűlölni tanul..

Látom apám szellemét,
mellette tündöklik anyám....
átadott lángjukat élesztem,
mert menni kell, élni kell tovább!
Pécsi Ágnes