Agi63 blogja

Egyéb
Agi63•  2020. április 13. 13:16

Hitelemet eladom....

 

Hitelemet eladom, eladom!
Én már meguntam, azért árulom.
Használt ugyan, de észre sem veszed,
Egyre csak nő az értéke, ezt elhiheted!
Pécsi Ágnes 

Agi63•  2020. április 5. 07:12

Te április...

Te április, te április,
bohókásan lépdelsz,
mint ki visszanyúl emlékezni
hűvös időben,
még a téllel is mókázol,
meghívod játszani,
talán még hóembert
is kívánsz gyepeden gurítani.

Te április, te április,
ne csapd be a tavaszt,
hiszen ő már rügyeket fakaszt
fákon, bokrokon,
ébreszti a földet,
derűt ígér a bágyadt létnek,
frissülne a szív, dalolna a madár,
és a lombokon, átsütne a nyár!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. március 11. 08:49

Anyával....

Anyával festegettünk,

parkettán elhevertünk,

ecsetemmel pacát csöppentettem,

felnevettünk mind a ketten,

széthúztuk a vörös mázat,

majd elneveztük tűzkarikának.


Anyával koncertre jártunk,

a sok-sok hangszeren elméláztunk,

fejtegettük egyszer ő egyszer én,

most éppen melyik harsogja a zenét,

s volt, hogy vitába szálltunk,

majd mindketten kuncoráztunk.


Anyával balett leckére jártunk,

tudásunkat színpadon bemutattuk,

én elvétettem a lépéseket,

anya szemét kerestem szégyenemben,

ő meg felállt a sorban mosolyogva,

lássam büszke rám, így is ha elrontottam.


Anyával verset tanultunk,

Váci Mihály "Még nem elég" sorait fújtuk,

s mikor elérkezett a verseny ideje,

attól a sok-sok nézőtől megijedtem,

ő meg viccesen azzal bátorított,

"kislányom, káposztafejek azok mind ott".


Anyával sokat csintalankodtunk,

nehéz kamaszkoromban türelemre okított,

de azért benne volt egy kis hamisságban,

apám szigorát "kijátszva"

sutyorogtunk, tervezgettünk,

amit csak lehetett véghezvittünk.


Anyával ........

annyi mindent írhatnék még,

sok, nagyon sok a szép emlék,

megkaptam tőle az összes vagyonát,

őt magát!

Ennél többet senki,de senki,

nem adhat nekem soha már!

Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. február 22. 07:17

Elfáradt kicsi szentem...Unokám

 

Elfáradt kicsi szentem...
én meg őrzöm boldogan,
szememmel begyűjtök
minden egyes percet,
amíg nézhetem apró,
fényes, kicsi csillagomat.

Volt ma hinta, dallal édes,
kicsi szája énekelt:
hinta palinta, meg csiga biga,
mama szíve telt, csak telt.

Homokoztunk, formát raktunk,
bár nem sokáig élvezte,
neki inkább autó kellett,
berregtette, pergette.

Mászókáztunk, na jó, én nem,
csak óvtam, féltettem,
le ne essen kicsi gyöngye,
túl aggódtam? Meglehet.

Jött a csúszda, hú de jó volt,
gyönyör siklott ölembe,
egyet-egyet sikongattunk,
majd örömködtünk szeretve.

"Menni kéne ebédelni"
na nem volt könnyű indulás,
végig jártuk még a teret,
integettünk: "holnap várj"

Haza felé apró léptek,
minden erőnk kifogyott,
nagy melegben hancúrozni
nem egy könnyű állapot.

Elfáradt a kicsi szentem,
zuhany, ebéd, apró szemek,
ki sem lát már olyan szűk,
elaludt, egy perc sem kellett,
...én meg nézem..olyan szép!

Agi63•  2020. február 22. 07:15

Őszokító

Még kóstolgat,
de már ravasz,
éj és hajnal
foggal harap,
didereg is
akit kint ér,
sóvárog majd
kabát kincsért,
össze húzza
nagyon magát,
lába gyorsabb
mint a madár,
- otthon lenni,
meleg ágy vár!

Nappal kacsint,
még szeretne,
nyárra gondol,
melengetne,
de már hamis,
ő is tudja,
de még kicsit
ficánkolna,
vagy talán még
duruzsolna,
vissza, vissza
álmodozna.

Délutánnak
rövid léte,
elnyúlna ő
szendergésbe,
vitaminja
talán fogytán,
hamar inna
gyömbér teát,
mézet csorgat,
citrom bele,
már is alszik
szürkületbe.

Jön az este
most már fázol,
hogyha nincsen
kiskabátod,
jól is teszed
siess haza,
hallgass te is
délutánra,
forró tea,
sok vitamin,
télre készülj
mert jönni fog!
Pécsi Ágnes 2019.09.22.