Agi63 blogja

Igazság

Szélen sarkított,
mélységében kétséges,
hosszában rövid.

falak

Nyissál ablakot
felhúzott falaidon,
fuss rabságodból!

Megadás

Fuvallat jár át,
és én kitárom magam,
mélyből lélegzem.

Csalódás

Adni akartam
magamat pőrén neked,
így maradtam egy!

Álom

Ezüstöt zokog
hajnalnak ébredése
ködben könnyezik.

Akarat

Nézed az eget,
vágyod a csodát jönni,
hiszen benned él!

Alázat

Úgy tedd meg másért,
mintha magadért tennéd,
alázattal élj!

Türelem

Időt ha adsz,
türelmetlenséged nem
bántja meg jövőd.

Eredő

Ősz lehullatja
emlékeit, mint kezdet,
tavasznak jövő!

Okulás

Emlékezet óv
ha felismered hibád,
okítja élted

Vágyam

Fényben szeretek,
sötétben elepedek
féltve ölelek!

Gyerekeim

Három gyermekem,
pezsdíti még életem,
nekem szerelem!

Magam

Magamat élem
hol lágyan, hol keményen,
keresve létem!
Pécsi Ágnes

Lassan lépked,
szürkeségben,
nyálkás ködben,
sok esőben,
napot takar,
épp hogy látod,
reggel, este,
hosszan fátyol,
kell a cipő,
kis kabátod.
reggel fázol,
este fázol,
nappal kicsit,
langyot táncol.

Fákat kopaszt,
füvet gyászol,
mégis szépít,
tarka álom,
bordó, barna,
sárgul száron,
narancs, zöldben,
hull levélben,
lopakodik,
színes kéjjel,
előkészít,
telet, fagyot,
hófehérnek,
alápakol,
avarszőnyeg,
ősz a "konok"!
Pécsi Ágnes 2017.

Lehetne nekem áradoznom,
ömlengeni dicső honról,
szenteket hívni, meg Máriát,
Isten áldd meg magyar hazát!

Kővér kenyér megszentelve,
búzamező arany selyme,
piros, fehér, zöld lobogó,
Isten áldd meg e honban lakót!

Keresztséged legyen dicső,
feszült már ki alattad nőtt,
kufár, hazug, volt is, van is,
Isten áldd meg az igazat is!

Két kezűnek veríték jut,
"majd odaát meg lesz a juss!"
mi lenne ha itt is adnál,
Isten áldd meg élők jussát!

Történelmünk töretlen,
tanulhatnánk, de követnek,
becstelennek lőn hatalom,
Isten áldd meg, még élve kapjon!

Emlékszem apám szavára,
anyám nyugtató mosolyára,
nagyanyám rózsafüzér imájára,
Isten áldd meg...ugye nem volt hiába!

Lehetne nekem áradoznom,
ömlengeni dicső honról,
megtenném, ha tehetném,
Isten áldja...hitem vették!
Pécsi Ágnes  (08.20.)

Ahogy a szél, úgy lennék én is megfoghatatlan,
éreznél bőrödön, bizseregnék rajtad.
Hajadban játszanék, konokul vágynálak,
átrendezném fürtjeid, felkapnám ruhádat.
Szirmokat hordanék lépteid nyomában,
elsöpörném a bánatot, előtted utánad.
Majd vad lennék, nagyon akarnálak,
kapaszkodnék beléd, mégis elfújnálak.
Aztán megszelídülnék és Te nagyon megszeretnél,
Simogatnálak, mégsem ölelhetnél.

2015.

Ahogy a nap, úgy lennék én is a fényed,
megkívánnál, magamhoz édesgetnélek.
Melengetném tested minden zsigerét,
ledobnád magadról ami fáj,ami ért.
Álmodnál áttetsző sugárhálomban,
nem lenne sötétség sem éjben,sem bánatban.
Világod én lennék, mindig benned égnék,
mégis hiányoznék, egy vágyó ölelésért.

2015.