Hé, Mester!

Ugye, neked is elég!

Türelmed fogytán.

Rendet rakni jöttél?

...bizony, megértem én!




Így, meg úgy, folytathatnám....

szerintem egyet is értünk,

már bocs, nagyon közvetlen

szám, gondolatom,

...és kimondom neked,

mert ugye kinek is tenném:

Hé, Mester, itt valami

nagyon, nagyon nincs rendjén!




Valahol az almánál kezdődött,

mert ugye ami tilos,

valahogy sokkal kívánatosabb,

meg, na, vonzz!

Aztán...sorolhatnám,

jöttek számos bűneink,

pont azok ami nem szabad,

hiszen ellened, és magunk ellen

gyarapítottuk vétkeink.




Hé, Mester!

Azért, ha még lehet,

bocsásd meg a mi vétkeinket,

bűnősök vagyunk mi mind, ki kicsit,

ki nagyon...

de olyan nincs, hogy sehogy.

Ez a mű, mit megalkottál,

valahogy esendőbb lett,

mint vártál...




Hé, Mester!

Kezedben vagyunk mi mind,

Atyai szíved, adjon megbocsájtást!

Pécsi Ágnes 2020.03.26.