Ha gyermek lehetnék újra....

Gyermek tanítandó,
hiszen úgy kapjuk
éretlenül, képlékenyen,
tanulsága mi magunk vagyunk,
ő még hisz, őszintén szeret.

Gyermek példát talál,
követve elhiszi hogy jó,
mennyi csalódás, pofon,
míg felnőttként ő maga lesz,
jó, vagy rossz példaadó!

Gyermek... bár lennék,
vagy talán mégsem,
ebben a korban hol,
mondd hol van
hit, szeretet...mit kövessek?

Gyermek?.. és mégis,
őszinte lehetnék újra,
ha úgy akarnám sarokba bújnék,
vagy futnék trombitát fújva,
szamárfület mutogatnék,
csapkodnám a térdem nevetve,
firkálnék a papírra,
- ez a hal olyan mint
az a bácsi a tévében-
meg kiszámolót sorolnám,
- ecc, pecc kimehetsz,
holnap vissza nem jöhetsz-
meg bohóc is lennék,
na ez ma könnyen menne,
fel sem tűnne senkinek,
beleolvadnék környezetembe,
meg fintorognék, bukfenceznék,
nem törődnék a világ bajával,
sőt, ha kedvem tartja,
pukedliznék savanyú pofákra..

...én irigylem a gyermekeket
ahogy őszintén
fityiszt mutatnak a világra!
Pécsi Ágnes 2018.