Gyermekem

Agi63•  2020. február 21. 05:57  •  olvasva: 107

Az a szív, az már csak olyan,
szakad szanaszét,
gond, fájdalom,
téged emészt,
úgy tépném le rólad a kínt,
mint megvadult angyalod,
kinek az-az áldás,
ha átveszi minden bánatod.

Így van ez,
lehetsz boldog s én repkedek,
lehetsz halovány, beteg,
s én veled szenvedek,
kell, ha lehet, még bőrömet is odaadom,
vidd!

Az a szív, az már csak olyan,
míg ver, dobog,
addig körülötted suhan,
fáradhatatlan, s van hogy észrevétlen,
nincs az-az angyal,
ki így aggódna érted,
mert hiába is az égi áldás,
itt a földön, az én életem vigyáz rád!

Pécsi Ágnes

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Agi632020. február 21. 06:30

@kevelin: Köszönöm!

kevelin2020. február 21. 06:02

Szèp ès igaz kinek gyermeke van mindig aggódik