Gyermekeimnek

Majd könnyű leszek,
mint a lepke,
vagy mint az árny,
érinthetetlen,
nem látva,csak érezve,
ébren, álmokban
szeretve...

Majd mint a szellő,
lágyan ölellek,
vagy mint a nap,
fényt hozok,melengetlek,
nem kell kérned,csak vágynod,
emlékedből, szívedből,
rám szólsz....

Anya! És én..

majd mint a gondolat,
benned leszek,
nem kérkedve,
csak ott mélyen,
benned szólva,
ha fájsz, ha vágysz,
ha bántanak,
suttogom benned szavaimat,
hogy érezd veled vagyok,
nekem elsírhatod,
nekem elmondhatod,
vagy ne is szólj,
csak engedd át magad nekem....
én, mint akkor, annyiszor,
bármikor,
megvigasztalom lelkedet.
Pécsi Ágnes 2016.