..és, még mindig sebezhető vagyok..

Agi63•  2020. július 11. 18:19  •  olvasva: 199

 

…és még mindig sebezhető vagyok,
hiába az a sok vért, mit magamon hagyok,
vagy csak azt hiszem páncélom kitart,
nem üti már át se csalódás, se sarc,
se fájdalom, sem a hiány,
még mindig van rajtam fedetlen érzelem,
…hát nem fogok soha megkeményedni már?

....nem tudom, nem tudom….
mi kell egy emberi szívnek még
mikor már azt mondja:
hideg, rideg, nem érint meg, kevés?

Talán nem is lenne jó, azt hiszem….
így leveszem vértem,
páncél ne szorítsa szívem,
maradjak érző, még úgy is ha fáj,
ridegen élni nem élet, csak élő halál!
Pécsi Ágnes


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. július 19. 03:24

@Agi63:

Kedves Ágnes!

Még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy a Biblia Istene előtt egyenrangú atyámfiait/lányait én kioktassam, én, aki semmilyen világi, vagy vallási oskolában nem szereztem ilyen lepapírozott képesítést.

De most jön a bukfenc, vagy inkább látszólagos ellentmondás?... amit a nem evilági iskolákban kiiskolázott szellemű keresztyényeknek föl kell tudni oldaniuk!

Az Isten Szavának alaposabb megismerése és (a protestantizmus ’sola scriptura – egyedül a /szent/írás’ elvének) elfogadása után Istentől jövő lelkiismereti parancsként hat Megváltónk felszólítása az Ő ismeretlen időpontban eljövendő Királyságának/Országának hirdetésére: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelve/alámerítve őket… s tanítva, hogy megtartsák mindazt, amit Én parancsoltam Nektek, s íme, Én Veletek vagyok a (gonosz/!/) világ végezetéig.” (Máté 28:18-20)

Tehát a cselekvő hit – ami egyértelmű kifejeződése önátadásunknak, Isten akaratának cselekvésére, – Jézus Krisztustól kapott felhatalmazásként munkálkodik mindhalálig magunk és mások megmentésén úgy, ahogy az előbbi isteni utasításban elhangzott és leíratott több helyén a zsidó-keresztyény Szentírásnak. Ezt az Isten szájából többször szóló, s megerősített parancsolatot a több ezer felekezetre szakadt kereszténység mind máshogyan értelmezi és teljesíti, illetve nem teljesíti.

Ennek lelkiismeretünk szerinti helyes eldöntéséhez volna szükség a Biblia (– mint egyetlen Isten által sugallt és íratott könyv a sok milliárd, emberek által alkotott közül!) – alapos, összefüggéseiben értelmezett megismerésére, hogy az Örökkévaló Isten fiai-leányaiként barátai és munkatársai is lehessünk, a Krisztus nyomdokait sosem tévesztve szem elől. (János 17:3)

Egyetlen mentségünk van, hit-hirdetőknek, a mindennapi, „alkalmas és alkalmatlan időben” történő hit-tanúskodást ellenzőkkel szemben, hogy „a mi tudományunk nem a miénk, hanem azé, aki küldött minket” (János 7:16)… MERT: „aki magától szól, az a maga dicsőségét keresi; (lásd a sok öncélú, meddő, istentelen, pogány kultúrát!), aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, nincs abban hamisság” - értette ezek alatt a Názáreti Jézus önmagát, apostolait, tanítványait, Isten -Atyjának ókori prófétáit, s egyéb hithű követőit. (János 7:18)

S még egy indok: „Jaj nekem, ha nem hirdetem!” – jajdult föl Pál apostol, akinek egyetlen alternatívája volt a hittérítés, - az önfenntartó sátorkészítéssel kiegészítve, - mivel a múlt bűnei mocsárként húzták volna le végleg isteni örökélet reménységét, (- hiába volt Isten választott izraelita népének reprezentatív képviselője művelt farizeusként,) ha nem engedelmeskedik a Krisztusnak, aki Őt – és mindannyiunkat fölhatalmaz a „választott nemzetség, királyi papság” aktív tagjává válnunk! (1Péter 2:1-5, 9)

Nem ijesztgetésképpen mondom, de a Szentírás szerint sokaknak jaj lesz, akik akarattal elaltatják ébredező lelkiismeretüket a csak Istent megillető imádatunkkal kapcsolatban. Ebben az esetben olyanná válnak a keresztények is, mint az izraeliták voltak az i.e. 7. században: „Ez a nép csak szájával tisztel engem, de a szíve távol áll tőlem” (Ésaiás 29:13, Máté 15:8)) Mint a nagyon sok, világi konfrontációtól megszeppent, magukat szemérmesnek gondoló keresztények: eltemetik élő hitüket, ahelyett, hogy megélnék azt, - nehogy valaki számon kérhesse tőlük.

Márpedig meg van írva: „a szívünk teljességéből szólja szánk” Isten életmentő igéit, hogy „szabadítsuk ki azokat, akik a halálba vitetnek, és tartsuk vissza azokat, akik a levágatás felé tántorognak!” (Példabesz. 24:11)

Életmentő munka tehát ez is, a Te humán-szolgálatodhoz hasonlóan, csak ez nem a testre, hanem előbb az Istentől kapott szellemiségre akar hatni.

Én is köszönöm szépen Neked, és Mindenkinek, akiktől tanulhatok, hiszen most olvastam Harmati Gyöngyi Poet-blogjában e két idézetet, két világi gondolkodótól, akik nem biztos, hogy ismerték Istent, s mégis kiválóan lehet Rá is vonatkoztatni:

"Ha tekintetünket a végtelen nagyra szegezzük, hétköznapi gondjaink semmiséggé törpülnek. Van egy fajta lelki nyugalom és lelki béke, amit csak a felsőbbrendűhöz való kapcsolódás nyújthat." (Így vall Selye János (1907-1982) Életünk és a stressz c. könyvében.)

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla)

Agi632020. július 15. 06:09

@DanyiDenesDezso: Kedves Dénes!
"(Ne szólj szám!... nem fáj fejem!)", ezt nem értem.
Remélem nem arra kívánsz utalni, hogy hozzám intézett megjegyzéseidre válaszoltam, illetve kiírtam magamat?
Mindenesetre egy biztos: Pásku Erzsébet felé címzett hozzászólásod által tágultak az ismereteim.
Köszönet érte! Üdvözlettel: Ági

Perzsi.2020. július 13. 18:26

@DanyiDenesDezso: Köszönöm szépen a jó tanácsot kedves Dénes!
Üdvözlettel:Erzsi

DanyiDenesDezso2020. július 13. 17:21

@Perzsi.:
Kedves Perzsóka!

„Az én erőm erőtlenségben végeztetik el” – ezt Urunk Jézus Krisztus sugallta, - ha jól emlékszem - Pál apostolnak a sok kimerítő, őt gyakran megalázó keresztyényi, misszionáló munka közben. De az ókorban is átélték ezt sokan. (Illés próféta, mikor halálra keresték üldözői a Baál-próféták megöletése miatt, vagy Dávid, már király-jelöltként Saul gyilkos féltékenysége elől menekülve, aztán Jeruzsálem Krisztus-követőinek kiköltözése, mikor 4 év haladékot adott az Isten a Béke Városának akkori, római elpusztítása előtt,… s folytathatnánk újabb-kori példák tömkelegével…)

Ők is, és a páncéltalan Dávidok (világiak is, nemcsak Istenfélők) szembesülnek sokszor e letargizáló érzéssel, ám az egy élő igaz Isten mindkét fajta embert megsegíti - végszükség esetén még a halálba-menekítéssel is. (pl. Énok) Ilyenkor fohászkodott Mózes, Jób, Dániel, Jézus és minden hozzánk hasonló közember is, megértve, amit Péter apostol javasolt levelében a keresztyényeknek: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van Reátok.” (1 Péter 5:7-9)

Ha távolinak éreznéd magad Tőle, hallgass Jakab kikerülhetetlen tanácsára: „Közeledjetek az Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok!” (Jakab 4:8 verse)

Nem hinném, hogy még nem próbáltad, csak legyünk kitartóak benne! Ha millióknak sikerül(t), nekünk, milliárdoknak se lehetetlen. Üdvözlettel, Dénes

Perzsi.2020. július 13. 08:19

@DanyiDenesDezso: Köszönöm Dénes. Kevés eröm maradt harcolni.

okeanus2020. július 13. 07:21

lírai, nyílt, őszinte, mély - vers!

DanyiDenesDezso2020. július 13. 05:01

@Perzsi.: Kedves Perzsi!

Vagy nagyon ráérzett ösztönösen erre a páncélviselés-dilemmára, vagy ismeri az ifjú Dávid történetét Góliáttal, mikor is jóindulattal ráadták Saul király páncélját Góliát elleni csatája előtt. Mivel dög nehéznek érezte, meg sose pásztorkodott-cifrálkodott vasruhában otthon, (pl. meg se bírta volna fogni és fojtani így a juhait dézsmáló medvét, stb.), - visszautasította testének e modern világi technológia szerinti védelmét, és csupán pozitív Jahve-fanatizmusára, bátorságára, és bevált parittyájára hagyatkozott annak a félelmetes harcosnak, és egész népének a legyőzésében... (1. Sámuel 17. fejezet)

- Meg is vetették eleinte érte nemcsak az ellenfél csatasorai, sőt, saját bátyja még hivalkodással is vádolta, meg bajkeveréssel... Aztán... nyert. Igaz, Isteni támogatással - az Istennel való barátságáért és hitéért. „Mert az igaz ember hitből él” (Róma 1:17) – igazolta vissza 1000 év múlva ez a már újszövetségi Bibliavers a férfi és női Dávidok hősiességét Isten nevének megszenteléséért, Jézuson keresztül a mai napig… (Máté 6:9)

Tanulságos eset volt az egész emberi történelemre nézve, és tudat alatt, vagy fölött, helyesen vagy helytelenül alkalmazva működik és hat is a páncéltalan Dávid-páncélozott Góliát szindróma… (Nagy melléfogás volt pl. a 2. világháborúban apáink ál-keresztény jelszava egy álistenre hivatkozással, ál-keresztény papok által MEKKáldott fegyverekkel való harcra biztatása: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” – kérkedett az akkori politikai propaganda, még a konyhai hímzett falvédőkről is visszhangozva… Végül az egész ál-keresztény Európa, Ázsia, Amerika véres pofájára esett – mert Dávid Istenének esze ágában se volt bármelyiket segíteni az értelmetlen, sátáni vérontásban, ahogy a futballmeccs előtt magukra keresztet-puszilgató olasz focistákat se pártolja mások ellen – hiszen Ő pártatlan: nem személyválogató, s „nem a versengésnek Istene” a Biblia Istene,… márpedig Isteni Fiát, Krisztust, a „nagyobb Dávidot”, csírájában MEKKtagadták az elanyagiasult Mammon-imádó civilizációink, Örökkévaló Atyaistenével együtt!)

- Tágítsa tovább a gondolat-kört mindenki a mai világunkra nézve – ez már értelmezési és személyiségi jogunk…

Gratulálok viszont azoknak, akik mégis fölvértezik magukat, de már a Megváltó Isten szimbolikus, újszövetségi fegyvereivel: „Mert nem vér és test ellen van tusakodásunk,… álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén a megigazulás mellvasába, felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának hirdetés-készségével, mindehhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak tüzes nyilait megolthatjátok. Az üdvösség (megmentés) sisakját is fölvegyétek, s a Szellem kardját, ami az Isten igéje!” (Efézus 6:11-18)

Eredményes és élvezetes élet-halál harcot kívánok továbbra is Önnek, és Mindenkinek e világot hazugságaiba fojtani akaró Démon-uralom - édenkerti rosszindulatában ugyan avatag, ám irtóztató gonoszságában csöppet sem lagymatag volta - ellenében...

Sok szeretettel és tisztelettel, Dénes

Perzsi.2020. július 12. 18:41

Bátor ember az, aki ma teljesen leveszi a páncélt. Pedig, ha jobban belegondolunk, csak úgy érdemes élni. A páncél nehéz, csúnya, rozsdásodik, és alatta nem tud lélegezni az ember. A lelke sem.

Mikijozsa2020. július 12. 09:09

szép vallomás, üdv

DanyiDenesDezso2020. július 12. 03:44

:D:D:D

(Ne szólj szám!... nem fáj fejem!)

Törölt tag2020. július 11. 20:35

Törölt hozzászólás.