Én már csak...

Agi632020. június 25. 06:25

@DanyiDenesDezso: Kedves Dénes!
Talán magyarázkodok, ami már nem jól kezdődik.
Úgy véltem felfedezni a POET berkeiben elfogadott, sőt gyakorlat a tegezés.
Vélhetem annak, hogy - azért nagy túlzással - egy nagy család.
Változom-e? Végül is igazad van, valóban változom én is. Például - ez egy buta példa - gyerekkoromban nagyon nem szerettem a spenótot, most felnőtt fejjel nagyon szeretem. Fiatal koromban meggondolatlanul kimondtam amit éreztem, most már vagy visszanyelem, vagy igyekszem megfontoltabb lenni. Amiben nem változom az pont az amit te kifogásolsz.:
Érzelmeim..

Én csak egyre jobban
puhulok, lágyulok,
mintha az idő lenne
érlelőm, erjesztőm,
mi a múltban érintetlenül hagyott,
már az is elő-előtör.
Rám telepedve újra gondolom,
ízét kóstolgatva morzsolom,
majd újra gyúrva életem
könnyeit, mosolyát,
én csak puhulok, lágyulok,
érzelmesen érek tovább!
Pécsi Ágnes
Ez jó, vagy nem jó? Nem vagyunk egyformák, nem is lenne jó!
Nem ismersz engem. Amiket kiírok azok egy-egy megérintések, fájdalmak, tehetetlenség, melyek kiszakadnak belőlem. Ez miért baj? Kiírom, jó érzés, talán kicsit meg is könnyebbülök.
"Gyakorlatiassá téve az elméletet: TE, Pécsi Ágnes humán munkatárs, milyen lélekállapotban tudsz teljes lényeddel segíteni az embereknek"
Pont ezért tudok teljes lényemmel még jobban segíteni az embereknek, mert az a gondjukat át tudom érezni, és a legtöbbet kihozom magamból a problémájuk enyhítésében, megoldásában.
"a világ „bizonytalanságban és gonoszságban veszteglő”, ellentmondó filozófiáival és okoskodásaival terhelten, avagy „minden gondodat Őreá (Istenre) vetve, mert (tudod és hiszed:) Neki gondja van ránk”? – ahogy kéri Péter apostol a Szentszellemtől ihletett újszövetségi levelében híveitől. (1Péter 5:7)" Szerintem ítélkezést érinted. Ha nem, akkor nem.
Messze nem vagyok olyan művelt, olvasott mint te. Ez tény. Én nem idézek, nem is keresem az idepasszoló idézeteket, azt írom amit gondolok, olyan egyszerű módon, mint amilyen valójában vagyok. Persze tisztelet neked a tudásért.
Nem is kell bocsánatot kérni! Miért is? Neked ez a hitvallásod, filozófiád...
akár a véleményed.
Záró akkord: Őszinteséged köszönöm. Mondhatnám a kioktatásodat, nincs is ezzel nekem gondom. Úgy is azt tudom magamévá tenni amit szívem, eszem be tud fogadni.
Talán figyelmen kívül hagytad, vagy nem, csak ez pozitív lenne és akkor ezzel nem kell foglalkozni, előző hozzászólásomból: "Azért ne hidd ám, hogy nem látom meg a szépet és jót. Nagyon tudok neki örülni és ezekből próbálom építeni, tartani magam. Sokszor nevetek, jó ízűen, minden porcikámból".
Üdvözlettel Ági

DanyiDenesDezso2020. június 25. 02:14

Tegezlek, ha már kezdeményezted, Kedves Ágnes, megtiszteltél vele.

Kicsit irigyellek, Keresztyény Testvérnőm a határozottságodért, - de ha a miértjére gondolok, mégsem.

Hozzád hasonlóan, én nem merném kijelenteni, hogy sose változok meg, már csak azért sem, mert többször változtam az életemben, amit a bírálgató ít-ész-emberek - átesve a ló másik oldalára - jellemtelenségnek, köpönyegforgatásnak, álarcoskodásnak, állhatatlanságnak, és mégcsak véletlenül se fejlődésnek neveznek. Persze Krisztus véleményét figyelmen kívül hagyják! Mert Jézus tudta, egyedül Isten az, aki sose változik meg, de csak azért, mert Ő tökéletes, szent, és nincs szüksége változásra. Nekünk annál inkább van!
- Cigányosan fogalmazva: hogy a rákba' lépjen előre valaki pl. alkoholistából absztinenssé, vagy bármiben önmegtartóztatóvá, ha meg nem változik a személyisége? Iszonyatosan hatalmában tartja az embert a rossz szokás, rossz (tév-) tanítás, rossz (ingatag) lelkiismeret, sokféleképpen rossz környezet, rossz (evilági-szellemű) tanácsadói, az istentelenség számtalan rossz bálványa, s még sorolhatnánk… Millió példát látunk szerte a pozitív, és a negatív előjelű változásra is. (Lásd, légyszí’, ha majd ráérsz, a neten, Martin Seligman pszichiáter kontroll-vesztettség elméletét!)

Csakis azért merészeltem a múltkor „beszólni” Neked, mert úgy véltem, szenvedsz magadtól is, nemcsak a világtól. Egy amcsi szociol. terapeuta-író, E. Tolle szerint „szenvedni csak addig szükséges, amíg rá nem döbbenünk, hogy szükségtelen”. A Názáreti Istenfiú szenvedése minden további szenvedést, - s persze vérontást is – szükségtelenné tett, ezt tudatosítani kellene az összes állítólagos kereszt(y)én(y)-ben. De ha csupán 25-50-75 %-os hívőnek tartod is magad, elhatározásodtól és imáidtól függ, hogy 99 %-ossá lehess… mint mondjuk (a protestánsok szerint teológiai tévtanokban is hívő) Kalkuttai Teréz Anya. Tehát, Teréz sem volt 100 %-os a hitében – ha igazak az ellene hozott doktrinális vádak, de ezt a tanításbeli ellentétet Jézus az emberi történelem leghatásosabb, legigazabb programbeszédében, a Hegyi Beszédben áthidalta isteni rugalmassággal, amikor kijelentette, „aki Isten Törvénye szerint cselekszik, elismertebb lesz az Isten Országában, mint aki csak tanít a Törvény szerint, ám kevésbé cselekszi azokat”. (Máté evang. 5:17-20) Teréz Anya pedig cselekedte, sok más felekezetű szent életűhöz hasonlóan. S ez a döntő!

Gyakorlatiassá téve az elméletet: TE, Pécsi Ágnes humán munkatárs, milyen lélekállapotban tudsz teljes lényeddel segíteni az embereknek: a világ „bizonytalanságban és gonoszságban veszteglő”, ellentmondó filozófiáival és okoskodásaival terhelten, avagy „minden gondodat Őreá (Istenre) vetve, mert (tudod és hiszed:) Neki gondja van ránk”? – ahogy kéri Péter apostol a Szentszellemtől ihletett újszövetségi levelében híveitől. (1Péter 5:7)
- Nem ismerlek túlzottan, de nem olyannak tűnsz, aki megelégedne félgőzös tempójú, félszívvel végzett féleredményekkel!... Azt meg ne hidd már, kérlek, hogy én, vagy másvalaki, különb Tőled, vagy bárkitől, akiktől esetleg „fanatikusabbnak látszunk”, mert ez cáfolná a Messiás önhittségünket romboló kijelentését, miszerint „az elsőkből még lehetnek utolsók, s az utolsókból is lehetnek elsők”…
… Mert az Örökélet (most még halandó) embereknek is megígért, és Isten által odaítélendő Koronája bármelyikünk számára elérhető realitás, amiért küzdenünk érdemes, és tennünk is jó – attól függetlenül, hogy nem érdemeinkért adja azt az Úr Isten – hiszen az Tőle Kapott Kegyelmi Ajándék a Krisztusban, - amiért hálásak lehetünk Nekik az Örökkévalóságig, sőt utána még inkább, a Szeretet jegyében mindörökké!
Nekem pedig, volt igen gonosz léleknek ez már nyíltan hangoztatott titkos vágyam, hogy ott szeretnék lenni, - Veled is, és Mindenkivel együtt, - s élni ama gonoszságtól mentes Isteni Királyságban, Szeretetbirodalomban… amit nem emberi ujjacskákból szoptam ki, hanem szóban és írásban többszörösen megerősített Isteni Ígéret, - amiről az Isten Emberfiú Atyjától kapott földi szolgálata is túlnyomórészt szólt.
Beismerem ezt a nagyravágyásomat, de bocsánatot nem kérek, Kedves Ágnes, amiért csak erre akartalak – s nem körmönfont módon – rávenni, nem magam, s nem emberek, hanem az Ő isteni akarata szerint!

Úgyhogy – ha Te másként döntöl,
- aludj jól, álmodj szépeket
tragikus, méla költői képeket!
- Sátán Soma majd ledöngöl
és hoz hosszú éjszakát! Gyerekek!...
győzzétek várni, hogy fölébredjetek!…
… Tente baba, tente!...
Alszik sok levente!...
Isten meg csak álljon
hétfőtől péntekig, - de úgy kalkuláljon,
a vasárnap valahogy sabbatunkká váljon,
s keresztyénnyé pogány: által- avanzsáljon!
- minden hétvégén, hetednap-hetente…
… Tente baba, tente!...

- Prrr… prrr… prrrrrrr…

... BRRRRRRRRRRRRRR!!!!...

Erre az általam most elmesésített jelenségre ellenpélda „Paul Davies fizikus, aki sok világhírű elődjét követve megpróbál hidat verni tudomány és keresztyénység közé: - „Nem akarok vasárnap pap lenni és hétfőn fizikus, hanem mindkét napon mindkettő” – mondja, eleve torznak tartva a szélsőségekhez vezető szembeállító diskurzust. Ezért 1995-ben Templeton-díjjal jutalmazták.” (net) (1 Péter 2:9)
Akik Paul Davieshez hasonlóan érzünk/élünk, nem föltétlenül kapunk több ezer dollárral mézesített erkölcsi vállveregetést, de nem is lenne biblikus, hiszen népének jutalma az, hogy gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel dicsőíthetjük ugyanannak az Istennek a nevét, akinek Jézus a Miatyánkhoz intézett mintaimáját címezte, s minek első kérésében az Ő nevének megszenteltetéséért fohászkodott… (Máté 6:9. - amely imát értelmezés nélkül (10-szer, 20-szor ismételgetve) mantráznak (a pogányokhoz hasonlóan) a világ dependens (vagyis szervezetektől, s nemcsak Istentől függőségben élő) felszínes keresztényei…

A legjobb testi és szellemi egészséget kívánom Neked és Családjaidnak Urunk, és Istenünk által! Dénes

DanyiDenesDezso2020. június 25. 02:10

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Agi632020. június 20. 06:42

@DanyiDenesDezso:
Remélem nem haragszol rám, de valahogy így működök.
Ki dönti el?

"Felejtsem el a múltat,
amin már nem segíthetek,
ne vegyem fel más baját,
sőt, csak a szépre emlékezzek,
ha meg én bukok bűnnel,
s tudom vétkemet,
orvossága megbánás,
s majd minden rendben lesz?"

Na, és mit rakjak talonba,
mint értéktelen,
gondolataimat ne nyomja,
mi az, amiből csak romlok,
bánatom, fájdalmam etetem,
mondod.

Ki dönti el, hogy mi épít,
mitől leszek, vagyok az, ami szépít
ott belül, még ha könnyben is fakad,
parancsszóval más legyek,
hát kifordítsam magam?

- Amire törekszem,
egy, csakis egy lehet,
esendő emberként,
mégis ember legyek,
hiszen nem vagyok hibátlan,
bukok és buktatnak,
törekvésem mégis egy,
magamból legjobbat hozzam!

Fura egy helyzet, ezt én mondom,
lelkivilágom nem a te gondod,
bár jó szándékkal vagy teli,
de az utat az élet kövezi,
én megjárom így, vagy úgy,
nem veheted át lépteim!
Pécsi Ágnes 2018.

Agi632020. június 20. 06:19

@DanyiDenesDezso: Köszönöm szépen tartalmas és jó szándékú hozzászólásodat. Én már nem változok meg. Akarat kérdése? Lehet, hogy valóban rajtam múlik "csak". Világfájdalom? Ha az, akkor az. Azért ne hidd ám, hogy nem látom meg a szépet és jót. Nagyon tudok neki örülni és ezekből próbálom építeni, tartani magam. Sokszor nevetek, jó ízűen, minden porcikámból. Lehet, hogy a végletek embere vagyok, hiszen ha boldog vagyok akkor nagyon boldog, és átadom magam az érzésnek, de ha szomorú vagyok akkor nagyon el tudok keseredni.
"Nem kell túl komolyan venni magunkat, mások sem teszik!" bölcs, de ez nem az én bölcsességem.
Az az én nagy gondom, hogy az érzéketlen világ - szerintem - épp azért marad érzéketlen, mert érzéketlenek vagyunk, maradunk embertársainkkal szemben.
Kishitű vagyok? Miben? Hitben? Bevallom én nem vagyok fanatikus hívő. (természetesen a "fanatikus" jelzőt nem negatív értelemben fogom).
Depizni igazából nincs időm, nem is hagyom, hogy elhatalmasodjon felettem ez az érzés. Van célom, van mit tennem, így nálam nem talál otthont a depresszió. De ami fáj az fáj. Kiírni jó, gondolkozom is sokat....
Én sem vagyok hibátlan, voltak és valószínű lesznek is botlásaim. Tartózkodom az ítélkezésről, hiszen ez nem az én dolgom, de azért belefutok, igyekszem is javítani, hessegetni ezen érzéseimet.
Még egyszer köszönöm, de...ez az én életem, és bizony az én jó vagy rossz lépteimet, senki, de senki nem veheti át, nem lépheti meg helyettem, még ha jó szándékkal is van irányomban. Nagy Tisztelettel: Ági

DanyiDenesDezso2020. június 20. 05:45

Ha nyomna valamit a latban véleményem,

én lebeszélném, Kedves Ágnes, e gyötrődő, világfájdalmas életvitelről, szemléletről.

Szerintem csak akkor van értelme ennek, ha tudjuk közömbösíteni pszichénk savas eszenciáiban vadul lúgosító érzelmeinket - és megfordítva is.
De ha ez nem becsületes, járható út az Ön szintjén, vagy lelkiismeretének, akkor hadd próbáljam meg "gyógyítani", vagy legalább derűsebbé tenni egy cinikus világi bölcsességgel: "Nem kell túl komolyan venni magunkat, mások sem teszik!"
Persze ez nem vonatkozik személyes kapcsolatunkra az egy élő igaz Istennel, aki fönntartás nélkül érdemes legodaadóbb szenvedélyeinkre, hiszen Ő ilyet soha nem hagy észrevétlenül és viszonzatlanul...
A túl érzékenység meg nem hiba, csak nehezíti az érzéketlen világgal fönntartható, viszonylagos békénket... Tehát fölösleges "kétfelé sántikálni", Önt már eljegyezte magának a Krisztus, mit rugdalózik ellene?... Még az a vérszomjas, zsidó farizeus Saul/Pál apostol is rájött erre idejében.
Verse végén Önre mondat e világ Ura, a Sátán egy dekadens próféciát: "Ön már csak így él és hal meg!" Az Ön szájából nem ilyet várnék - már elnézést, hogy kishitűséggel vádolom - de ez távol áll az eddigi keresztyényi optimizmusától, örökélet-reménységünktől, megváltott élet-örömünktől...
Joga persze van elkeseredni, látszat-depizni, - csak úgy ne maradjon végleg!
Bocsánat, ha atyáskodónak tűntem egy értékes, mély-érzésű Nőtestvérem felé, de engedélye nélkül még imát is mondok érdekében, - én, talán fanatikusabb hívő lélek.
(Úgyhogy most nem is kattintok a Tetszik gombra.)
Szeretettel és bizalommal, Dénes