Elfáradt kicsi szentem...Unokám

Elfáradt kicsi szentem...
én meg őrzöm boldogan,
szememmel begyűjtök
minden egyes percet,
amíg nézhetem apró,
fényes, kicsi csillagomat.

Volt ma hinta, dallal édes,
kicsi szája énekelt:
hinta palinta, meg csiga biga,
mama szíve telt, csak telt.

Homokoztunk, formát raktunk,
bár nem sokáig élvezte,
neki inkább autó kellett,
berregtette, pergette.

Mászókáztunk, na jó, én nem,
csak óvtam, féltettem,
le ne essen kicsi gyöngye,
túl aggódtam? Meglehet.

Jött a csúszda, hú de jó volt,
gyönyör siklott ölembe,
egyet-egyet sikongattunk,
majd örömködtünk szeretve.

"Menni kéne ebédelni"
na nem volt könnyű indulás,
végig jártuk még a teret,
integettünk: "holnap várj"

Haza felé apró léptek,
minden erőnk kifogyott,
nagy melegben hancúrozni
nem egy könnyű állapot.

Elfáradt a kicsi szentem,
zuhany, ebéd, apró szemek,
ki sem lát már olyan szűk,
elaludt, egy perc sem kellett,
...én meg nézem..olyan szép!