- Egyszer vége lesz! -Mondja az Úr...- utad felém, sziklákon vezet túl.Nehezékeket nem én rakom rád,kapum tárva, be is szaladhatnál... - - Túl sok holmi, már csak nem hagyom itt,viszem hozzád, jut is, marad is.Választhatsz bármit,jól jársz majd velem,itt a földön jót tettél velem - - Nekem mit is adnál? - Kérdi az Úr...- tárgyak, vagyon,... nem vonz.Mutasd majd lelked nekem,mit látok?Földi létedben segédkezet,lelkednek adtam...vajon érted ezt? - - Uram, hiszen látod,lelkem aranyait viszem,ez mind, mind az enyém,kincsek, drágaságaim nekem.Mi lehetne ennék több,ennél nagyobb érdem?Uram, sokat talpaltam,megdolgoztam érte - ...és, húzza, vonja terheit,el nem engedne semmit,Liheg, izzad, s már fáj mindene,egyre messzebb kerül,ha van neki...Istene.- Uram, segíts!Nem bírom, leteszem.Úgy érkezem hozzád,üres lesz tenyerem.Fáj is, meg nem is,gazdagságom elveszett...- ...hát csak jöjj...Hívta az Úr...Egyedül te, tárgyaidtól szabadulj!Kezed üres, lelked vajon merre jár......kézen fogta az érkezőt,és az Úr üres lélekre "talált"...Pécsi Ágnes