Csalódások átka

Amikor a szó megakad benned,

szemedet kifeszíti a döbbenet,

elönti arcodat a csalódás pírja,

fájdalom szívedet fagyasztja,

újra elhervad benned egy szeretet.

Bújsz majd egy álca mögé,

játszol egy kabátszerepet,

s már bőröddé válik az idegen gúnyád,

nem te vagy, már nem mered.

Amikor a szó megakad benned,

szemedet kifeszíti az ámulat,

elönti arcodat egy új remény pírja,

boldogság szívedet forrósítja,

újra fellobban benned a szeretet.

Érzed, olvad rólad az álca,

ledobnád magadról a felvett szerepet,

bőrödet égeti az idegen gúnya,

te magad lennél, de már nem mered.

Pécsi Ágnes