Bízz magadban!

Nagylányomnak

Most jön egy új cél,

ej, az az új mindig titok,

még akkor is ha benne éltél,

reményed most szárba szökött!

Hiszen úgy indul a mag is,

tudja jól vágya a kikelet,

mégis lassan bújik,

s lám eső, nap, ránevet.

Vagy mint a pillangó,

annyi minden volt már,

kicsi pete, aztán lárva,

bábból kikelt lepke szárnya.

Nézd a madarakat,

fészekben tojásbölcső,

s már kopogtat kicsi csőre,

tollasodó szárnyal égbe tőr.

Bízz magadba kérlek!

Új tettek kopognak neked,

azok a titkok és remények,

adjanak erőt, megfejteni életed!

Pécsi Ágnes