Azok a konok falak (szüleim utolsó tavasza)....

Agi63•  2020. szeptember 19. 04:52  •  olvasva: 68


...azok, nem tágítanak,

pedig ő mindent megtesz,

szemeivel lökné kijjebb,

egészen a kert végéig,

vagy még tovább is,

gondolatban már szalad,

mégsem jut tovább,

csak egy pillanatnyi óhajtásig.

Már olyan rég csak faltól falig,

ennyit lát, nincs tovább...

Ablak nyílik, jön a tavasz,

kicsit megcsapja a friss szellő,

s nini egy madár muzsikál...

ott a szája szegletén a mosoly,

valahol a szép emlékekben jár,

szeme mégis könnyes,

" úgy maradnék.... veled kismadár!"

A falak,azok a konok falak,

most már engedik, és ő szalad...

s kitárult neki az ég, a világ!

2017.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!