Apám...

Apám járt a Donnál,
na nem kéjutazott,
befizették csajka kosztra,
fagyott lábat,
meg könnyet hozott.

Hozott ő még képeket,
magába ivódott mi örök,
volt ideje rá bőven
belevésődjön mint rög,
erős hét éve visszaköszönt!

Hozott ő, álmatlan éjszakát,
kérő,könyörgő lelkeket,
felriadt izzadt testtel,
nyújtott volna segédkezet,
hamar rájött, nem, már nem lehet!

Apám keményen dolgozott,
aljas korban megfeszült,
súgtak, búgtak harangok,
csendet kívánt, ott belül,
becsület kínjában nem érvényesült!

Meghalt úgy, hogy teher volt,
nem kellett már az agg kora,
kilencvenen már "csak" kért,
méltó legyen halála...
büszkesége elhagyta.

Hozott és vitt....meg itt hagyott!
Vajon mi változott?
talán a csend, az űr
még nagyobb és nagyobb,
melyben az ember üvölt,
miért, miért a sok kín, fájdalom!