Anyával....

Agi63•  2020. március 11. 08:49  •  olvasva: 145

Anyával festegettünk,

parkettán elhevertünk,

ecsetemmel pacát csöppentettem,

felnevettünk mind a ketten,

széthúztuk a vörös mázat,

majd elneveztük tűzkarikának.


Anyával koncertre jártunk,

a sok-sok hangszeren elméláztunk,

fejtegettük egyszer ő egyszer én,

most éppen melyik harsogja a zenét,

s volt, hogy vitába szálltunk,

majd mindketten kuncoráztunk.


Anyával balett leckére jártunk,

tudásunkat színpadon bemutattuk,

én elvétettem a lépéseket,

anya szemét kerestem szégyenemben,

ő meg felállt a sorban mosolyogva,

lássam büszke rám, így is ha elrontottam.


Anyával verset tanultunk,

Váci Mihály "Még nem elég" sorait fújtuk,

s mikor elérkezett a verseny ideje,

attól a sok-sok nézőtől megijedtem,

ő meg viccesen azzal bátorított,

"kislányom, káposztafejek azok mind ott".


Anyával sokat csintalankodtunk,

nehéz kamaszkoromban türelemre okított,

de azért benne volt egy kis hamisságban,

apám szigorát "kijátszva"

sutyorogtunk, tervezgettünk,

amit csak lehetett véghezvittünk.


Anyával ........

annyi mindent írhatnék még,

sok, nagyon sok a szép emlék,

megkaptam tőle az összes vagyonát,

őt magát!

Ennél többet senki,de senki,

nem adhat nekem soha már!

Pécsi Ágnes

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!