Anyának lenni...

Agi63•  2020. május 3. 08:45  •  olvasva: 90

 

Megírták már, meg is festették,
"Anya ül a világ közepén",
gyermekek szavalták, énekelték,
orgona virággal kezükben ünnepelték,
talán mindent, mindent elmondtak már,
mit a gyermek érezhet, drága édesanyák!

Nekem, mivel anya és nagymama vagyok,
átéltem és átélem, mit jelentenek a napok,
évek, melyek oly gyorsan elsuhannak,
bölcsőd voltam, s lám már Te ringatsz...
most mosolygok, kicsit csillog is a szemem,
nem, nem tagadom, könnyezek...

Most itt állsz előttem meghitten,
"Boldog anyák napját", suttogod szerényen,
idebújsz mellém, és én csak ölellek,
összefonnak minket a percek,
órák, napok és a gondos évek,
és én a boldogságtól a mennybe érek!

Tudod, mikor még én lehettem gyermek,
- bár még álmodom az édes "percet" -
nem értettem, anyám miért könnyezik,
mikor ott álltam előtte úgy, mint te itt,
- anya ne sírj, hiszen nagyon szeretlek -
bár az én szemem is könnyes lett!

Most már tudom, igen, átélem,
miért is sír egy anya boldog szíve,
miért is ölel az a kar akkor is, ha bántják,
úgy, de úgy tud szeretni, nincs benne ármány!
Tudom, tudom, mi az az anyai szeretet,
örök aggodalom, és megbocsátó kegyelem!

Pécsi Ágnes 2016.
Idézet Várna Zseni: "Ének az anyáról" című verséből való.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!